,,- Maradnod kell! Szüksége van rád, hiszen szeret, és te is szereted - mosolyodott el halványan, aztán végig simított az arcomon - éreztem,hogy tényleg velem van. - Nem! Én téged szeretlek... Veled akarok menni! - zokogtam fel fájdalmasan, bal kezemet a mellkasomra szorítva. A szívem egyre erőtlenebbül vert, és a torkomban lévő gombóc miatt alig kaptam levegőt. Azt akartam,hogy végre vigyen magával. Úgy éreztem,hogy nem tudok tovább nélküle élni - Megígérted,hogy magaddal viszel... Kérlek! Nem bírom tovább nélküled.. - Sajnálom(...) Nem tehetem - rázta meg a fejét, szomorú mosolyra húzva ajkait - Tudom,hogy szereted.. Pont úgy nézel rá,ahogy egykor rám is néztél."