Táncoló lélek Kergető álmok, szanaszéjjel jártok, mondjátok meg, mi az mire vágyok? Sikító érzések furcsa sora, de miért nem lehetünk érzelmeink ura? Furcsa törvények, s megannyi szabályok, hol vannak itt az igazi határok? Miért nincs őszinteség? Mire jó a kétely? Néz már szembe azzal mi üldöz, meneküléssel semmit nem érsz el. Érzések körtánca hadában állunk, Tulajdonképpen mi az, mire igazán várunk?

Nem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt

Környezetem despotája, S valóm koldusa - vagyok én. Kinek a lét az szenvedés, A légzés pedig nehézség. 2017. Március 21. [Saját versek, illetve rövid novellák] 170714': #2 in Poetry

Válogatott verseim az elmúlt évekből. "Néha azon gondolkozom, hogy cigiznem kéne, hogy megfulladjak a szürke füstben, de nem nekem való, meg amúgy is asztmás vagyok, és fiatal ahhoz, hogy tüdőrákom legyen, és okot adnék, hogy elítéljenek, ordítsanak velem."

#4 költészetben 2017.03.02 #3 költészetben 2017.03.04

Saját verseimet ovashatjátok itt. Lesz köztük sötétebbek és romantikusak is.