Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük. / Stephen King /

,,-Már régóta kereslek. Hol a szarban voltál?-kérdeztem mérgesen. -Tina! Mondanom kell valamit!-közölte. -Mond!-válaszoltam kiváncsian. -Hiányoztál! Szükségem van rád!-mondta, majd mikor meglátta a meglepett-boldog arcom megcsókolt." ,,-Azért hiányozni fogok?-kérdeztem könnyes szemekkel. -Hiányozni fogsz.-mondta, majd jó erősen megszorított, mintha sohasem akarna elengedi. Egy utolsó lágy csókot adott a számra majd elment..." (+18as részeket tartalmazhat!)

.

"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsére apa kisegített . (mindig fura lesz apának hívni) -Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte."