Minden átlagos romantikus sztori így kezdődik: volt egy fiú és egy lány. Itt két fiú volt. Minden átlagos romantikus sztori így végződik: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Itt kissé bonyolultabb. Pete egy éve eltemette múltját, különös, idegen érzéseket és gondolatokat, s idáig próbálta teljesen maga mögött hagyni...
„Vonz az éjszakai város, mert szeretem a kurvákat. Persze, nem azokat, akik az úttest szélén riszálnak, ennél kifinomultabb vagyok. Az én eseteim a sötétből kísértetként előbukkanó hímringyók. Mindenütt ott vannak, mintha lebegnének a nyári levegő remegő forróságában... Nézem őket. Figyelek. Mint egy vadász, várok a t...
„Adrian négy éve, egy nyáron, teljesen felelőtlenül beült egy cukrászdába fagylaltot enni. Ha tudta volna, hogy ez az elhatározása megváltoztatja majd az egész életét, talán nem lett volna elég bátorsága hozzá, hogy megkívánja a csokoládéfagyit, de szerencsére a jövőt nem szokás előre látni."
„A kocsiban szeretkeztek, de az odakint pislákoló tábortűz halvány fénye elért hozzájuk, így nem menekülhettek a sötétbe egymás tekintete elől. Most érzékelték igazán, hogy mennyire idegenek. Csak a kéj kötötte össze őket, meg egy dal... és a boldogtalanság."
Keserű érzést hagy maga után, ha valakit nem szeretnek viszont. De mit mondunk arra, mikor a másik fél nem tud viszont szeretni? Ha elérhetetlen, mint a tüskékkel körbevont vörös rózsa. Ám most maga Owen veszi észre Hunter jelenlétét és kezd bele egy olyan tapasztalatba, amit ezelőtt nem ismert és ki nem állhatott. ...