A nevem Kalapos Shannon. ...Semmi? Komolyan nem mond semmit ez a név? Chhhh... Akkor mondom másképp: én vagyok Shannon Sparrow. Na, már mindjárt jobb. Igen, én vagyok a híres Jack Sparrow (kapitány) törvénytelen húga. Jó, mi? ---------------------------------- -Miért adnék neked egy gyűrűt? Ha jól tudom ezt fordítva szokás. ---------------------------------- -Hulla részegen alszanak... Ahogy sejtettem... -motyogtam az orrom alatt, majd töltöttem még magamnak rumot. ---------------------------------- -A kapitányra! -emeltem meg az üveget a tükörképem felé, majd jól meghúztam azt. ---------------------------------- -Lennétek oly... Szívesek, és elvennétek ezt... -itt ráböktem az egyik puskanyélre- ...a pofámból? ---------------------------------- -Én... Én csak... Segítettem levenni a kabátját... -remegett a katona. -Na persze... Nekem is pont úgy tűnt... -vigyorodott el gúnyosan a felettese. ---------------------------------- -Hé hé hé hé hé! Fogalmazhatnál finomabban is!! Maradjunk mondjuk az 'örömlány' kifejezésnél... ---------------------------------- Felegyenesedtem és rúgtam egyet. Mondanám, hogy Richardba, de ez egy téves állítás volna. ---------------------------------- -Shannon Sparrow vagyok. -Komolyan van egy lányom? Jó régi félrelépés lehetett, ugyanis nem tűnsz nagyon fiatalnak... ---------------------------------- -Shannon. Üdv újra itt. -szólalt meg egy kárörvendő hang a másik cellából. -Hehe... Marcus... Nagyon hiányoztál... ---------------------------------- Ezt a történetet elsőkézből hallhatjátok majd. Színezés nélkül. (Többnyire...)

-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor mi lesz? Engem börtönbe csukat, a fiát meg hagyja meghalni? Csak mert fél bevallani, hogy az egyetlen tünde aki szembeszáll vele, igazat mond? ___________________ -Mi történt? -Sajnálom. ___________________ Míriel tudta, hogy olyat érez, amit egyáltalán nem szabadna. ___________________ -Legolas, ha téged megismernek, egyből végeznek veled! -fordult szembe a herceggel. -Inkább, mint hogy neked bajod essék. __________________ -Dobd el a kardod! -szólalt meg Legolas. Hangja színtelen volt. Míriel értetlenül állt, arcáról lefagyott a mosoly. -Legolas... -suttogta. -Azt mondtam, dobd el a fegyvered! _____________________ Vér mossa el a népek viadalát, áldozatok tengere között holtan fekszik már a vészmadár. ___________________ -Milyen kegyetlen az élet... Hát akkor mi értelme élni? ___________________ -Hogyan engedhetném el azt, akit szeretek? -kérdezte keservesen. ___________________ Nem volt átlagos: egy hős volt. =============== || Gyűrűk Ura fanfiction || Jó olvasást!