𝐃𝐫. 𝐂𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐬𝐬 beletörődött az életébe. 𝐃𝐞𝐜𝐥𝐚𝐧 𝐑𝐨𝐲 mindig is küzdött az igazságért. NEM FANFICTION! Cora Moss tehetséges orvos a Griffin Egészségközpont baleseti osztályán, ám még mindig mint híres és gazdag sportoló feleségként tartja őt számon környezete, nem pedig elismert orvosként. Cora bár eljátssza, magánélete maga a csoda, mégis órákig kínlódik a tükör előtt, hogy elfedje tökéletesnek álcázott életének valóságát; a foltokat, melyek nem csak a szívén, de testén is látszanak. Egy balhéba fulladt jégkorongmérkőzés azonban az ő életét is felbolygatja. Az NHL legjobb játékosát, Declan Royt súlyos sérülésekkel szállítják kórházba, akinek Cora a kezelőorvosa lesz. Az egymás iránt érzett ellenszenv már az első napokon megnyilvánul. Egyikőjük sem érti, a másiknak mi baja vele. Olaj a tűzre, hogy Corának gyanús a meccsen kitört balhé, ürügy helyett, okot vár, de mindenki gyanúsan hallgat. A Declannel eltöltött hosszú órák, a folyamatosan mélyebbre vájt beszélgetések, a múltból feltörekvő sérelmek közelebb hozzák egymáshoz a titkokat rejtegető lelkeket. Kezdeti félreértésből adódó ellenszenv szép lassan barátsággá, majd valami olyanná formálódik, amiről a házasságában súlyosan bántalmazott Cora utoljára gyerekként reménykedett. Vajon Declan lehet a kulcs, akivel Cora kiléphet mérgező házasságából? Mit titkolnak egymás elől? A mindenhol ott lebzselő sajtó mit fog belelátni Cora és Declan, - orvos és páciens - barátságába? FONTOS: Slow burn romantikus történet; kérlek, ne várd, hogy az első pillanatban egymásnak esnek a szereplők. Ez egy nagyon lassan kiépített szerelmi szál, ezzel is bemutatva, hogy egy bántalmazó kapcsolat után nem olyan könnyű megtalálni az utat. Persze, romantikus is szexi jelenetekből így sincs benne hiány.

Lia 17 éves és a szülei folyton üzleti úton vannak. Most is oda mennek, csak most sokkal hosszabb ideig, mint eddig. Ezért beszervezik lakótársként mellé a suli legmenőbb fiúját, akiért a suli majdnem összes lánya oda van. Dean Lockwoodot. - Miért tetted volna, ha nem ezért - kezdtem már egyre jobban nem érteni, hogy mi folyik itt. - Azért, mert szeretlek, Lia. - fordult vissza felém. A szeme csillogott. Mintha könnyezne. #1 tini ~ 2020.01.14. #1 ifjúságiirodalom ~ 2020.02.02. #1 badboy ~ 2020.02.10. #1 szeretet ~ 2020.03.10. #1 love ~ 2020.02.10. #1 romantika ~ 2020.02.25. #1 teen ~ 2020.03.16. #1 romantikus ~ 2020.04.08. #1 suli ~ 2020.04.20 #1 ifjúsági ~ 2020.04.20. #1 rosszfiú ~ 2020.04.20 #1 magyar ~ 2020.12.07.

Elizabeth White vagyok, 17 éves. A szüleim kiskoromban meghaltak, sokáig nevelő szülőknél kellet élnem. Amit mindig is utáltam, ezért mindenhonnan elszöktem. Hát igen. Nincs valami fényes életem. Nem igazán vannak barátaim, inkább magányos farkas vagyok, és ezen nem is akarok változtatni. Míg nem találkozok Adam Nelsonnal. "Soha sem, gondoltam volna, hogy valaha fogok még tudni szeretni"

Eva Morgan egy túl súlyos lány. Próbál lefogyni, de nem akar sikerülni. 75 kg és 160 cm. Kedves lány viszont nincsenek barátai. Imádja az állatokat. Önkéntes munkán van egy óvodában, ahol imádják a gyerekek. Amikor van, ideje ott van. Michael Rogers a rettegett motorosok vezetőjének a fia. Örökölte az apja éjfekete haját és kék szemeit. Sokan félnek tőle a családi hátteréből ki indulólag. Eva is ugyan így van vele addig, amíg meg nem menti őt. Kezdet: 2017. 06. 15. Vége: 2017. 07. 25.

- A tűz, ami a szívedben ég sohe ne felejtsd el. Te mágus vagy. Méghozzá a legerősebbek véréből. - mondta utolsó szavaival anya, aki az élete árán mentett meg. Kezdet: 2017. 12.03.

"-Nagyon szeretlek Cameron.-fogtam két kezem közé az arcát,majd lehúztam magamhoz egy csókra. -Én annál is jobban.-nyomott a számra egy újabb csókot,majd elhúzodott tőlem,a fülem mögé tűrt egy tincset és a szemembe nézett.-El sem tudod hinni,hogy én mennyire szeretlek téged.Te vagy az életem értelme,nem tudnám nélküled leélni az életem.Tudom,hogy többször is megcsaltalak,amit nagyon bánok már,de te akkor is képes voltál megbocsájtani,pedig nem is érdemeltem volna meg.És olyan gyönyörű vagy,hogy az már hihetetlen.Bassza meg,én annyira szeretlek téged." #1 camerondallas-2019.03.27.,2019.12.21. #2 oldmagcon-2019.03.27.,2019.12.21. #1 oldmagcon-2019.09.23. [Befejezett ✔︎] [2016.07.19.-2017.11.27.] [Cameron Dallas fanfiction] [©2016-2017,Emily_Milka]

" - Elmegyünk - mondtam ki, erre mindketten rám néztek Cam hálásan mosolygott, míg Hunter dühösen meredt rám. " És innentől nem volt megállás, elkezdődött a lökött életem a Magconnal...ha érdekel tarts velem. Egy Magconos fanfiction. Teljes mértékben kitalált. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást?

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

A történet főszereplője a nagyszájú Tessa, aki iskolát vált, ugyanis elege van az érdekemberekből és a mindenkit lenéző menő csávókból. Hirtelen csöppen bele egy híres, de annál inkább szórakoztatóbb baráti társaságba, melynek egyik oszlopos tagja, Jack már az első napon megfogja őt. Lehet köztük barátságnál akár több is, vagy maradnak a haveri viszonynál? "- Jack Fox vagyok, de neked csak daddy. - akaratlanul is felnevettem, hogy hogy lehet valaki ekkora beképzelt barom. - Te hülye vagy! Anyád a daddy! Az én nevem Tessa Wild, de neked csak Tessa." "- Még senki se hívott Rókagyereknek. - Érdekes, én amint meghallottam a neved, egyből egy rókához kezdtem hasonlítgatni a fejedet." 2019.01.10. - 2019.11.22. ________________________ HÁT DE ÉN FIÚ VAGYOK