Kimberly Simson egy 16 éves tinédzser lány.Az összetartó osztály elutazik osztálykirándulás alkalmából két hónapra Londonba, de az osztálykirándulás mássá válik Kim, Chris, Ryan és Ricsi számára, amint az apja álláslehetőséget kap. Kimnek minden barátját Budapesten kell hagynia, ami nehezére esik. Londonban minden megváltozik. De mi lesz a barátjával ? Milyen lesz az iskola ? Vajon miért olyan a szomszédfiú, amilyen ? Fogja még viszont látni az osztálytársait ? Tarts Kim- mel, és megtudod ! Részlet a könyvből: „- Gyűlöllek...- fröcsköltem a képébe. - Nem kellene ezt újragondolnod ?- lépett közelebb, mire én reflexszerűen hátráltam, minek következtében hátam egy falnak csapódott. - Ezen semmit sem kell átgondolni.- néztem egyenesen a szemeibe. Kezét az arcomra helyezte, majd közelebb hajolt hozzám. Ajkainkat már csak pár centiméter választotta el, én pedig lehunytam a szemeimet. Ekkor gúnyosan felröhögött. - Álmodozz csak, királylány.- vigyorgott, mire kipattantak a szemeim, és mire felfogtam, hogy csak játszadozott, tenyerem egy jókorát csattant az arcán."

Egy kis részlet ha tetszik olvass bele a könyvbe is. "Azzal hogy itt vagy. Azzal hogy vissza jöttél. Vissza jöttél értem csakis, azért mert aggódtál. Azzal hogy azt az estét felejthetetlené tetted.Csak azzal, hogy itt voltál velem. Csak azzal, hogy el jöttél, amikkor hallottad, hogy szomorú vagyok. Ezért el jöttél. Mindent félre raktál csak miattam. Mindent félre tettél. Csak én voltam a fontos. Mindig mellettem vagy mikkor itt kell, hogy legyél. Mindig az arcomra mosolyt bírsz csalni. Mindig meg vigasztalsz. Ha kell, még harcolsz is értem. Pont, mint a szőke herceg a fehér loval, De értem egy barna herceg jött fekete motorral. "

"Xavier Wesley elérte, hogy beleszeressek, hogy higgyek benne, aztán egyszerűen kilépett az életemből." Sokáig ezt hittem, de aztán megtudtam a keserű, valós igazságot.

Volt már veled is, hogy váltig állítottad az ismerőseidnek, hogy milyen jó szinglinek lenni? Hogy így legalább van időd magadra, nem kell kötelezettséget vállalnod a pasid felé, és folyton megfelelni neki. Na igen. Aztán hazamész, és nézed a cuki videókat #relationshipgoals hashtaggel és egy doboz fagyival a kezedben. Így van ezzel Catherine Davis is. Aztán rájön, hogy a szerelmet nem lehet ignorálni. Az jön. Felkavar. Boldoggá tesz. Összetör. Otthagy. Zuhansz, zuhansz a nagy semmibe, de ki lesz az, aki elkap a végén? #10 :) 2017.02.11 Ifjúsági irodalom

- Az én barátnőm- kiáltotta el magát, és elkezdett nevetni. -Álmodban Black, álmodban!- vágtam rá, mire mindenki röhögni kezdett. A nap további része rendesen telt. Mikor hazaértem, ledőltem az ágyamra és már aludtam is. #5 IN IFJÚSÁGI IRODALOM #2 IN IFJÚSÁGI IRODALOM #4 IN IFJÚSÁGI IRODALOM

Sziasztok! Elizabeth Graham vagyok. Egy mondattal jellemezném az életem: addig nem tudod értékelni azt, amid van, amíg el nem veszíted. Mindenem meg volt, amit egy 15 éves lány kívánhat. Népszerűség, rengeteg barát és barátnő, a legmenőbb srác a suliban, és egy nagyszerű család, de ez pár pillanat alatt megváltozott. A szüleim autóbalesetet szenvedtek és mindketten meghaltak. Akkor, abban a pillanatban azt gondoltam, hogy mindennek vége, de tévedtem, hisz az életnek mennie kell tovább. Bár egy valaminek tényleg vége lett: a régi életemnek. Elvesztettem a szüleimet, az állítólagos barátaimat és a pasimat is. A baleset után 3 ember volt mellettem és ők támogattak mindenben: a nagyszüleim és a nagynéném. A nagynénémmel úgy döntöttünk, hogy egy új életet kezdünk egy új városban, ezért Angliába költöztünk.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."

" Ha tudtam volna, hogy az álmoknak ekkora hatalma van, talán sohasem akarnék elaludni."