BEFEJEZETT Pszt, már elmúlt este tíz óra. Mégis mit keresel itt? Nem tudod, hogy ilyen későn veszélyes fent lenned? Ja, hogy új vagy? Akkor jól figyelj. Ilyenkor már rég ágyban a helyed. Tudom, eléggé tönkre van menve, de ne panaszkodj. Vannak köztünk olyanok, akiknek még ennyi sem jutott. Hallottad a sikítást? Ne ijedj meg, mindennapos. De ne beszélj ilyen hangosan, mert te is odakerülsz. Azt mondod várod a reggelt, mert félsz a koromsötétben? Oh, hidd el, hamarosan ez jelenti majd a megváltást. Ne akarj nagymenőnek tűnni, nehogy megpróbálj ellógni az órákról. Éhes vagy, normális kajára számítasz? Itt már az is csoda lenne, ha nem lenne száraz a kenyér. Ne szemtelenkedj az itteniekkel. Főleg ne az őrökkel, vagy a főnökkel. De a legjobban Louistól óvakodj. Ki ő? Idővel megtudod majd te is. Ő az aki a legkisebb szarral is telebeszéli a fejed, de ne feledd. Ő itt a rossz. Ha túl akarod élni, maradj velünk, és segítünk. Csatlakozz hozzánk. A gyerekekhez a sötétben. 2016.03.19. - 2022.10.02.

"Egy pillanatra ránéztem, de mikor visszanézett rám, azonnal elkaptam tekintetemet és inkább a párna azon részébe fúrtam az arcom, ahol a huzat és Olivia okos feje találkozott. Mélyet szippantottam haja mennyei illatából, majd sóhajtottam egy nagyot, mert szívembe beköltözött az otthon érzése, ami ugyan állandó volt bennem, ha együtt voltunk, akkor éreztem a valaha volt legerősebben. Tettemre halkan felnevetett, nekem pedig olyan érzésem támadt, mintha a vízen lebegnék valahol az óceán közepén és talán másmilyen helyzetben ettől pánikba estem volna, most nem éreztem mást csak békét, kiegyensúlyozottságot és lelki harmóniát." legjobb helyezés fanfiction karegóriában: #1