Halii. Ebben a storyban kitalált BTS Messenger üziket fogok írni. yaoi is található lesz...🙃😏 #116 - 07.10.('17) #97 - 07.18. #63 - 08.18. #44 - 09.07. #35 - 09.12. #18 - 01.04.('18) #07 - 04.09.

Senkivel nem találkoztam a munkám során, aki ennyire nagy hatással lett volna rám, pedig elég közeli kapcsolatba kerültem a vendégeimmel. Mivel a szüleim meghaltak, kénytelen voltam saját magamat ellátni és egy gyors megoldás kellett, hogy fent tudjam tartani magam. Nem éppen a legártatlanabb lány lett belőlem, de nem bántam. Hozzászoktam az évek alatt és jól is kerestem vele. De ez a srác, valami Taehyung... nem csak jött és ment. Ő csak jött és maradt, folyamatosan visszatért hozzám és nem szabadott, hogy bármi érzésem legyen felé. Ráadásul szabadulni sem tudtam tőle, ugyanis a szomszédomban lakott.

Én csak utazni akartam, megnézni ezt a csodálatos országot és tanulni a nyelvet. Minden olyan jól indult, a szüleim kifizették a repülőjegyemet, a szállást és még egy helyi idegenvezetőt is, aki tíz napig kísérgetett. És mi lett belőle? Félelem és rettegés, kínok és fájdalmak. Rengetek kérdés, sötétség, aggodalom. Aztán remény. Csak úgy megjelent és fényt hozott az életembe. Újból megtaláltam az élet értelmét, már élni akartam. Igen...de meddig? FIGYELEM! Jungkook nem az első résztől szerepel, de másként nem tudtam felépíteni a sztorit! Olvass türelmesen és megjelenik álmaid lovagja! (Borító: G93Suga tervei alapján)

°BEFEJEZETT° Egyetlen biztonsági őr volt az oka, és Min Se Yi élete, végérvényesen összefonódott a Bangtan fiúkéval. Csakhogy egyikőjük sem mindennapi személyiség... Vajon mi jön még? A story egy fanfiction és teljes mértékben az én fejemből pattant ki, így minden jogomat fenntartom. További jó olvasást! /JUNGKOOK FF/

Sophie Clyam a röpis csajszi, akit az egyik meccsén kisebb baleset ér, azonban gyorsan fel kell épülnie az egyik legjobb csapattal játszandó meccsükig. És akkor még nem is beszéltünk a TRCS-ről.

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."

-Kiera!- szólalt meg mögülem egy felettébb ismerős hang. Érdeklődve fordultam körbe, és ott állt Ő kitárt karokkal. Kócos barna haja a szemébe lógott. A szám elé kaptam a kezem és éreztem, hogy szinte halott pillangóim életre kelnek és vadul csapkodnak a gyomromban. Elindultam felé és addigra már könnyezve a nyakába borultam. -Mit keresel itt? - tettem fel dadogva a kérdést. Magam sem hittem el, hogy valóban itt van, féltem, ismét álmodok és a legszebb pillanatban felriadok. -Ott hagytam a sorozatot, túlságosan hiányérzetem volt nélküled. -Te tiszta hülye vagy. -Egy hülye aki visszajött, mert kurvára belezúgott egy gyönyörű lányba. +16-os részek előfordulnak!

Lisa az osztály strébere megmutatja valódi formályát az utolsó bálon.

A nevem Rose Grande. Sose voltam az a tipikus jó kislány,de mióta eljöttünk Svájcból anyámék szerint teljesen kifordultam magamból New Yorkban kellett költöztünk sajnos. De nem akkor még nem tudtam,hogy mi fog várni rám ott.. Ha tetszett a leírás kérlek kukkants be :)

"Magamat nem tudtam megmenteni, de nem akarok még egyszer elbukni azzal, hogy téged is veszni hagylak." Kim Taehyung × Min Yoongi Publikálva: 2017. 11. 24.