Sokan mondták már, hogy a látszat néha csal. ismerős, ugye? Jina is megismerkedett az érzéssel, amikor megtudta, mekkorát is tévedett az egyik tanára, Min Yoongi személyét illetően. A férfi fiatalsága ellenére egy remek egyetemi tanárnak mutatkozott, akiért minden lány odáig volt. Vonzó, zárkózott, sekélyes kinézetű és nőcsábász hírében állt, akinek a nevén kívül senki nem tudott semmit. Jina is hitt a pletykáknak és leesett az álla, amikor egy véletlen folytán sikerül közelebbről is megismernie a férfit.

Hyun Ji iskolájának a közelében leég egy igen rossz hírű iskola, így már másnap ellepi intézményüket a banda, tele büntetett előéletű diákokkal és drogárusokkal. Barátaival próbálja megfékezni a bántalmazást és a terrorizálást, de sajnos a tanárok sem tudnak sokat segíteni. Nem tudnak mindig mindenhol ott lenni és egy seregnyi fiatallal elbánni. A diákok maguk között próbálják elintézni az ügyet. A cél pedig egyszerű: Az iskola meghódítása

Tizenhat éves vagyok. A kezemhez tizenöt ártatlan ember vére szárad. Ő is tizenhat éves. Az egyetlen reményem ebben az őrült, kegyetlen világban. Mégis meghúztam a ravaszt. Üres vagyok. (A borító Katochichiki munkája, minden elismerésem az övé. :D)

- Így, a belső vérzés határán rohadtul nem érdekel, mit gondolsz. - suttogom halkan, mégis fenyegető hangon. - De ha már kitettem magam a veszélynek, amit a drágalátos barátod jelentett, tartozom annyival a még megmaradt önbecsülésemnek, hogy győzök. - Az nem fog menni. - mondja higgadtan. - Miért nem? - Mert utadba állok. - Édesem, nézz magadra! - rajtam a sor, hogy felnevessek. - Fél fejjel kisebb vagy, mint én! - erre a kijelentésemre a gyomromba bokszol. Erős elszántság árán tartom magam, még közelebb lépek hozzá. - Jobb neked Theóval, mint velem volt? - nézek mélyen a szemébe. Tekintete vágyakozó, ahogy az ajkaimra siklik. Hallom szapora szívverését. Nagyot nyel. - Nem. - súgja. Homlokomat ráncolom. - Tessék? - Nem. - ismétli magát érdes, erőltetett hangon. Belemarkol a pulóverembe, majd magához húz. #1 IN VÉRFARKAS - AUG., 1ST ; NOV., 29TH ; APR., 30TH © fuck_hemmings; 2016

Figyelem! Ennek a történetnek nincsen valóságalapja, mindent én találtam ki!

"Utálom, hogy érzéseket vált ki belőlem. Miért teszi ezt velem?"

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke