,,-De hiszen te raboltál el -nevettem fel -Viszont, te a szívemet raboltad el-mondta, majd közelebb húzott magához, és megcsókolt...,, ,,Azt hittem, hogy ő lesz az igazi... De végül beleszerettem az igaziba. Aki nem ő volt.,, ,,Ha tudatodnál lettél volna amikor elviszünk az nem rablás lett volna. De így, hogy leütöttelek, és nem voltál eszméletednél, elraboltalak.,,

Lois Beverly átlagos tini életet él, amikor megtalálja a szerelem. Bár, nem éppen úgy, ahogyan azt ő elképzelte. Vajon lehet-e akkor szerelembe esni, amikor éppen 'szerelmesek' vagyunk? És mindig a második a legjobb? -A történet a képzeletem szüleménye, itt-ott tartalmazza igaz történet darabkáit.

(Eredeti cím: A döntés) Mind olvastunk már rossz fiú - szende jó kislány történetet melynek során a lány szerelmével „megjavítja" a fiút aztán boldogan élnek míg meg nem hallnak. De mi van akkor ha ez esetben a lány a rossz és a szőke herceget valóban egy nemesi származású fiú testesíti meg? Caroline, a múltja elől menekült a lázadó, nem törődöm életbe és esetéit a „LYUK" néven ismert szórakozóhelyen tölti. Legnagyobb vágya csírájában elfojtani régi énjét mely időről időre előtör belőle különösen mikor a város „kis hercegeként" ismert fiúval, Joseph-el tölti idejét. Viszont soha nem gondolta volna hogy pont kicsapongó magatartása fogja egyszer egy érdek házasságba vezetni. Carolin-t az élet sorsdöntő választás elé állítja. Vagy független élet és igaz szerelem vagy a szülei sorsa. Vajon hogy dönt Caroline? Van egyáltalán olyan hogy „jó" válasz? És miképp jön a képbe Joseph aki többet tud Caroline-ról és eltitkolt énjéről mint azt bárki gondolná?

Sose fogott meg egy pasi sem. Egy kis gyerekes rajongás sem jutott még nekem. Régóta úgy gondolom baj lehet velem, annyi velem egy idős fiú van...körülöttem is akad bőven. De mit tegyek ha nem érdekelnek? És mit tegyek, ha ő igen? Undorítónak találom magam, amiért ilyenekre gondolok. Amiért rá gondolok. Amiért csak ő keltette fel az érdeklődésem. Beindított valamit, és nem tudom így meddig bírom nélküle. Hogy miért pont ő? Most elmesélem. Romantikus 2017.01.10 - #256 Romantikus 2017.01.11 - #28

„De, ami fontosabb- szedtem össze erőimet és egy percre megembereltem a könnyeimet- Nem lesz már kit szeretnem, mert a szeretet számomra te voltál és te vagy." Olyanok vagyunk, mint a lufik, melyeket a szél magával ragad és ide-oda sodor. Hisz mi is éppen így táncolunk az élet és a halál határán.