Várlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke

❝𝐖𝐢𝐭𝐡 𝐲𝐨𝐮, 𝐢𝐭'𝐬 𝐝𝐢𝐟𝐟𝐞𝐫𝐞𝐧𝐭.❞ ──── in which the lost moon found her sun. © 𝐰𝐡𝐞𝐞𝐢𝐧𝐢𝐠𝐡𝐭, 𝟐𝟎𝟐𝟎 {COMPLETED}