James Potter első évét kezdi a Roxfortban. Minden jól indul, de aztán kiderül, hogy legjobb barátja nem tarthat vele az iskolába, így új társak után kell néznie. Azonban nem mindenki olyan, mint amilyennek elsőre tűnik. Ott van Sirius, aki gyanús körülmények között kerül a Griffendélbe, Remus, aki gyakran haza utazik és elájul, valamint Peter, aki néha olyan unalmas, hogy az már fáj; továbbá Lily, aki furcsa kérdéseket tesz fel. Meg persze ott vannak a mardekárosok is, akik valamiben mesterkednek. James pedig ezt nem nézheti ölbe tett kézzel. "- De akkor megbocsátasz? - kérdezte, és mivel nem kapott választ, drámaira vette a figurát. - Ó, egyetlen nagyságos, kegyelmes Sirius Black, kérem, legyen oly' szíves, és nézze el nekem bűnömet, mely bentről emészt, mint egy végtelen kín - esett le a fotelról - és nem hagy nyugodni ama gondolat, hogy bántottam cselekedeteimmel, melyeket már megbántam és... - állt fel -, ha megbocsátasz, akkor beveszlek egy izgalmas nyomozásba, megmutatom a láthatatlanná tévő köpenyem, valamit adok csokibékát - közölte már rendes hangnemben. Sirius összeszűkült szemmel nézett rá. - Szörnyű vagy - mondta, majd felállt. - Na, jó, megbocsájtok. De nem azért, mert megvesztegettél - jelentette ki gyorsan. - Nem, természetesen nem. - De ettől függetlenül megkapom az ígért dolgokat, igaz?" James iskolai éveit kívánom megírni. Igyekszem a lehető leginkább Rowling-hű lenni, a történet is hasonló stílusban épül fel. Időnként lesz egy-egy plusz fejezet Lily naplójából. Jó olvasást:) Ez a sorozat első része. Facebook: https://www.facebook.com/James-Potter-sorozat-283185715527796/ A borítóképet a Space Dementia Tumblr oldalról szereztem. (A jogok J.K. Rowlingot illetik, én csak kölcsön vettem a szereplőket, helyszínek, tárgyakat. A saját szereplők, helyek és tárgyak azonban az enyémek!)

Kpop egypercesek! Elsősorban fiúxfiú, de későbbiekben ez változhat! Bandák: ~Bts ~Seventeen (a lista folyamatosan bővül, egyenlőre újnak számítok ebben a világban) Figyelem! Minden történet a képzeletem szüleménye, valóság alapja nincs!

A szörnyek rettegésben élnek. Megint. Chara önfeledten gyilkol és nincsen, aki megállíthatná. Megint. Mindig ezt csinálja. Megöl mindenkit - utána egy reset - és újra megöl mindenkit. Soha nem unja meg. A szörnyeknek esélyük sincs ellene, még a halálból is visszajön befejezni a mészárlást. De mi a helyzet velem?