"Mortuus est, qui fuit; qui est, vivus est." "Halott, aki volt; aki van, élő." Mi pedig már egyikek sem vagyunk. Visszajöttünk, de megtörtünk. Reménytelenül vánszorgunk azokon a pontokon keresztül, amik emlékezetünkben megmaradtak, és aztán elhagyjuk őket. Nem tudunk visszatérni. Már sehová nem tartozunk. A véget jelentő drótkerítés markából már kimentettek minket, de a valóság burka megfojt bennünket. Nyomorúságos világunk kitárult, de az egyedüliség megmarad. "Füstös mályvaszín az ég. A levegő nem más, mint sűrű szmog. A dér csak lecsorgott valóság, megködösödött hószitálás. A latyak fagy. A jég nem csúszik. Nem alattam. És az egész világ csak egy mindennél igazabb álom." Szerelmes novella egy, a holokauszt miatt kedvesétől elszakított szerelmesről. Ihlette: Esti Kornél - Akik élnek; Szólíts a neveden

"- Ha szerettél volna..." A rózsabokor, akit saját tüskéi szúrkáltak össze.

Alex kisgyermekkorától kezdve rengeteg mindenen megy keresztül, ezért képtelen hinni a jóságban és a szeretetben, egészen addig, amíg egy család magához nem veszi őt. A házaspár fiával szoros barátságot köt, megismerkedik a szeretettel és a törődéssel. Boldogságára azonban árnyékot vet az ország törvényeinek betartása. Ezek miatt egyre inkább távol kerül azoktól akik fontosak a számára . Vajon képes lesz kiállni magáért és társaiért, majd felvenni a harcot az elnyomó kormány ellen? Ez csak is rajta múlik.