Izzad a tenyerem. Kalapál a szívem. Az enyhe tavaszi szél sem hűti le a pírban izzó arcomat. Nagy levegő, és ki. Egy szó, egyetlen szó. Mondd ki! - Sz... Sz... - Sz? - Mondja kérdő hangon. A cipőmet bámulom. Nem tudok a szemébe nézni. Az egyenruhám szegélyét gyömöszölöm a markaimban. Egy szó. Mondd ki! - Szeretlek! - Ég a fülem. A zúgásától nem hallok semmit. Felnézek. Jaj, azok a szürke szemek! Azok a meglepettségtől kitágult gyönyörű köd szürke szemei. Ha tehetném, csak azt nézném. Össze zárja ajkait, és úgy érzem, hirtelen sokkal hidegebb van.