"-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt? -Mit?-mosolygott rám aranyosan. -Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit? -Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog. A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok." ~Kezdés: 2017.04.03. ~Minden szerzői jog fenntartva!

Eddig mèg nem láttam ilyet a magyar wattpaden, ezèrt gondoltam nekikezdek ès bemutatom azt amit itt wattpaden leírnak hogy működik a valóságban. Ha bármilyen hasonlóságot vèltek felfedezni az itt bemutatott helyzetek ès a könyveitek között (már pedig fogtok)ne sèrtődjetek meg, ez csak egy kis poèn.

Fiatal lány aki egyetemi évei végén jár. Egy vacsorán, amire nem kívánt elmenni, kiderül, hogy férjhez kell mennie. De mégis ki lesz a férj? Miért történik mind ez? Az biztos, hogy az apóst a kezdetektől fogva utálja, sőt egyenesen megveti. Az összeköltözés után, már nem kell sokat várnia, hogy élete fenekestül felforduljon. Vajon, hogy fog alakulni a lány sorsa? Történet Emily Stonetól és a szereplők saját naplóikból.

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

Theo és Briseis nagyon különbözőek mindketten. Csupán két dologban egyeznek. Mindkettő szörnyű titkot őriz ami életeket tehet tönkre, és egyikük sem akar mást mint menekülni. Még ha menedék nem máshol van mint a másik karjai között *** Egyes részek 18as korhatárosak . heves érzelmek és agresszió uralja a könyvet . A történet lassan bontakozódik ki ezért elnézését kérek. Minden visszajelzésnek nagyon örülök. Az építő kritikának is. Ha tetszett kérelek nyomjatok egy Vote-ot srácok. Jó olvasást❤