"-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt? -Mit?-mosolygott rám aranyosan. -Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit? -Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog. A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok." ~Kezdés: 2017.04.03. ~Minden szerzői jog fenntartva!

Azt hitték, hogy nekik majd menni fog. Hinni akartak benne, hogy ezúttal más lesz. Hogy ők mások lesznek. Csak nem tudták, hogyan küzdjenek a másikért. Villő az ország egyik legelismertebb junior triatlonistája. Makacs, néha mégis képtelen fontos döntéseket hozni. Kézzel - lábbal harcol a barátaiért és a családjáért. Vajon képes erre a szerelméért is? El tudja dönteni, hogy kiért is kéne igazán harcolnia?

„Naaa ki fog egész nyáron a legjobb barátnőjénél lakni? Hát én! Chloe Johnson! Úgy ám!" Chloe nyara mesebeli álomként indul. Szülei hosszas könyörgés után megengedik, hogy lányuk a világ másik felén élő barátnőjénél, Harper-nél és annak családjánál töltse a nyarat. Ám Chloe nem számol Harper irtó helyes bátyjával, Noahval és annak barátaival. Noah, Lucas, Aiden , Jackson és Hunter maga az Adonisz-gang élő, és lélegző megtestesítői. Kivétel nélkül az összes átvehetné egy Calvin Klein modell helyét feltűnés nélkül. Ez az ötös plusz a lányok, Harper és persze Chloe igyekszenek minél felejthetetlenebbé tenni a nyári vakációt, de közel sem sejtik mi fog történni baráti körükkel a nyár végére. Mert, ugye a nyár véget ér. És Chloenak egyszer haza kell mennie... Vad bulik. Éjszakai akciók. Elvetemült csínyek. Szabadság. Barátok. Szerelmek... Egy mesebeli nyár, szabadon egy másik világban a baráti társasággal ... Mi kell ennél több?

"-Sikerült bemutatkoznod. -dünnyögtem, de csak azt értem el, hogy nevetni kezdjen. -Ó igen, nem mindennap találkozik az ember ilyen csodás emberekkel, mint én. -mondta büszkén." "-Biztos nincs gáz? Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... -kezdett bele. -Csak ne beszéljünk róla, jó? -sütöttem le a szemem. -Legalább annyira tehetek róla én is, mint te. -vontam meg a vállam. -Majd beszélünk, szia. -mosolyogtam rá erőltetetten."