... #182-véletlen(18'03.15) #166-véletlen(18'03.21)

Ő pedig ott állt előttem. Szemöldökét összehúzva és homlokráncolva sírta el magát én pedig reflex szerűen tártam szét karjaim és öleltem magamhoz. Fejét a mellkasomba fúrva karolt át és szorított magához. Állam a fejére tettem és csak álltunk én pedig hagytam, hogy kisírja magát.

Ő csak egy meleg fiú a gimnáziumból, aki be akart illeszkedni, de a sok gyűlölködés miatt pokollá változott számára a hely. Egy lehetőség adott volt: jelentkezzen át egy másik iskolába. Hogy milyen érzés antiszociálisként környezetet váltani? És akit legelőször pillant meg, vajon meddig fog bevésődni a gondolataiba? 'Szépfiú, te nem eszel?' És ezzel a mondattal kezdődött minden. [2016.02.12] [2017.05.14.]