A fangörlök élete nem csak játék és mese. Volt, aki azt mondta őrült vagyok. Érthető; a rajongó lányoknak mindig rossz hírük volt. Azt mondják furák vagyunk, hisztérikusak, megszállottak, sült bolondok. De ők ezt nem érthetik. Csak azért, mert valamit imádok, nem jelenti azt, hogy megőrültem. A csodálatos borítóért hálás köszönet: @Mithrel -nek

Mit csinálsz, ha több mint ötven napig fogva tartanak egy pincében, közben pedig elveszíted a barátaidat, a hitedet és a reményt, hogy majd egyszer kiszabadítanak? Nyilvánvalóan nem esel szerelembe.

Sziasztok!:) úgy döntöttem kirakom ide, a wattpad oldalamra, a kedvenc Harry Styles Fanfiction-ömet!:) Aki nem ismerné az feltétlenűl olvassa el, ha pedig olvastad már, akkor itt az ideje, hogy újra elolvasd!:D NEM SAJÁT STORY! Eredeti: http://dark128.tumblr.com/

Liam Payne fanfiction

Képzeld el az életed. Képzeld azt, hogy egy tollvonáson múlik, vagy egy repülőjegyen. Képzeld el, hogy mi mindent tettél már meg, és hogy látszólag ez mind hiába volt. Képzeld magad elé a jövőd, amit épp szétcincálni készülnek. Képzeld azt, hogy most ugyan olyan sorsot szánsz valakinek, amilyet neked is szántak annak idején. Képzeld azt, hogy nem utálod magad. Csak képzeld el. Az utolsó nem megy, ugye? Eire Reed Horan vagyok, és képzeld el, hogy ez velem történik. -- A történetben sem erőszak, sem felnőtt tartalom nem található - ha előfordulna, külön jelzésképp kint lesz a részek elején. Teljes egészében az alábbi linken olvasható: www.wheredidweloseourhappiness.blogspot.com

,,Hogy mi az igaz barátság? Sokaknak csak egy színlelt dolog, egy ismeretlen fogalom vagy épp egy jobb kéz, ami kihúz a magányból. Nekem a barátság ennél sokkal többet jelentett. Számomra egy olyan embert szimbolizált, aki már születésemkor belopta magát a szívembe. Sokszor egy adott érzés a magasba emelt, vagy épp a mélybe taszított, de Ő mindig mellettem állt és vigyázott rám. Ő volt az, aki mellett sosem éreztem magam egyedül. Ő volt az, aki azt éreztette velem, hogy igenis fontos tagja vagyok az emberiségnek. De egyszer csak beleszerettem és minden megváltozott." - Abigail Potter ,,Voltak olyan emberek, akik nem ismerték a barátság valódi fogalmát. Ők magányosak voltak, vagy csak pótléknak használták őket. Én azok közé a szerencsés emberek közé tartoztam, akiknek megadatott az, hogy igaz barátjuk legyen. Nekem volt valaki, aki ott volt bármikor, ha szükségem volt rá, valaki, aki úgy szeretett, ahogy voltam, valaki, aki törődött velem és megbecsült engem. Ő volt az, akit a családtagjaim közé soroltam, akiért az életemet is odaadtam volna. De egyszer egy hatalmas hiba folytán teljesen elvesztettem őt. Már nem ugyanaz volt, aki egykor." - Harry Styles ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Az itt található fanfiction teljes egészében az én agyszüleményem. Sem a szereplőknek, sem pedig az eseményeknek semmi közük a valósághoz. A történetben előfordulhatnak obszcén (trágár) kifejezések, felkavaró részek. A történet nem ajánlott 17 éven aluli olvasók számára. Csak saját felelősségedre olvasd!

~A történet +18-as részeket is tartalmazhat, csak saját felelősségre olvasd!~ - Én...én már nem szeretlek. Szakítani akarok - formálja meg Harry, rózsaszín telt ajkaival a szavakat ám egy pillanatig sem néz a szemembe. - Hogy mi? Miért? - kérdezem és a szemeimbe könny gyűlik, torkomba pedig egy óriási gombóc költözik, ami úgy érzem, nem fogja engedni, hogy megszólaljak. - Kérlek, menj el - közli már-már ridegen és egy cseppnyi érzelem sem látszik az arcán. Fel sem tudom fogni igazából, hogy mit mond. Hisz az előbb megcsókolt... Mintha valami robot lenne és ezek a szavak belé lennének programozva. - De mi történt? - kérdezem ismét. Nem bírom a könnyeimet visszatartani. Kövér sós könnycseppek kezdenek végig folyni az arcomon és már nem tudom és nem is akarom elrejteni az érzelmeimet. A lábaim kezdenek egyre gyengébbé válni, és félek, hogy bármikor kicsúszhatnak alólam...

- Tiéd. - Lihegem. S jobb kezét, levezeti az enyémmel együtt a mellkasomra, ahol a szívem helyezkedik el. S testem szinte beleolvad az érintésébe. - ez az enyém. - Susogja, s testemben milliónyi kis szikra gyullad fel. A gyomromat elönti a jóleső forróság, torkom nem kínozza már a hatalmas gombóc, s testem elernyedni készül, mikor minden fehérbe borul előttem, s meglátom magam előtt saját szemeim, amint átmosódnak ismét fehérbe, majd az eredeti helyett szürkés színűvé lesz. Ajkaim elnyílnak, s látásom visszatér. /A történet folytatása: HIM /

A történet elolvasása előtt, erősen ajánlott a Late Nights-ot elolvasni. Hiszen ez a történet, a történet második része. Ez pedig a HIM. Őrzője nélkül védtelennek tűnő lány, a külvilág számára, biztosan. A külsőleg magába forduló lány, ugyan összetörtnek mutatkozik, mégis több rejlik benne, mint azt megannyian hiszik. Lassacskán bontakozik ki, ugyan mikor megteszi, erősebben tér vissza, mint azt jó maga, vagy bárki is hiszi. Az egyetlen számára fontos személy elvesztése után, egy feladatot tűz ki maga elé. Nem mást, mint sem, hogy vissza hozza az élők sorába. Bármi áron. S ha ez még nem lenne elég megmérettetés neki, a törvény is közbeavatkozik, s valaki újat szentelnek a számára. Vajon kitart a végsőkig ÉRTE, s küzd a végtelenségig, vagy tovább lép, s elfogadja a törvény szavát. -te?! - Sápadtam el, ahogyan tekintetem az előttem lévő férfire szegeztem. - hiányoztam? - Mosolyodik el, s közelebb lépdel hozzám, míg nem előttem áll. Számomra észre nem vett könnycseppet dörzsöli el a szemem alól, ahogyan tovább dörgöli az orcám. Egy kósza tincset tűr a fülem mögé, s keze lejjebb csúszva, tarkómat markolja, ahogy közelebb húzza nyakam, s perzselően forró szavai ott égtek a bőrömön, ahogy a fülembe pusmogta a szavakat. - vagy hiányoztam.