Nem kegyelmezek. Ez a szó nincs a szótáramban. Ilyen nem létezik. Szívem sincs. Egy pillanatig se tudok sajnálni senkit, mert nincsenek érzéseim. Egy velejéig romlott ember vagyok aki piszok gazdag. A világ összes pénze az én zsebemben landol. Bármit megtehetek, bármit megvehetek amit csak akarok és amikor csak akarom. Egy dologra viszont vigyázz! A szemeim kerüld. Ha véletlen találkozna a tieddel, akkor aláírtad a halálos ítéleted! Garantálom, cseppet se lesz jó vége.

Póker. Csak egy játék, amiben Daniel baromi jó. Amiből kifizeti az egyetemi tandíját, az albérletét és amit puszta szórakozásból, hetente egyszer a haverjaival is játszik. Mint minden profi, ő is tudja, hogy ez nem a szerencséről szól. Stratégia kell hozzá, hidegvér, tudás és hogy soha ne keverje bele az érzelmeit. Ez a legfontosabb. Ami pedig közte és Felix között történik, az is csak egy ugyanilyen játék, nem igaz? 18+ (durva nyelvezet és explicit szexuális tartalom)

Ott feküdt az ágyon, szemét a semmibe meresztette és pislogás nélkül felém fordította fejét. - Hogy hívnak? - A 316-os lány. - 316? De....ez egy szám. - Egy sorszám.

Tudod... Az élet egy hosszú-hosszú tánc. Néha elrontjuk a lépést, kifordul a bokánk, vagy épp elesünk és a padlón végezzük. Mindazonáltal, minden hiba és padlórakerülés után felállunk és előlről kezdjük, ezúttal már jobban figyelve arra a bizonyos lépésre, aminél azelőtt meginogtunk. De, végsősoron az a cél, hogy jól szórakozzunk. Szóval...Szabad egy táncra? Ajánlás: Húgomnak, Fruzsinak, mert megint ő adta az ötletet a történethez. (És mert kicsinálna, ha ezt nem említeném meg...) Köszönet: Köszönöm Miu-nak a borítót és a helyesírás ellenőrzést! :3