Takumi keményen dolgozik, hogy elismerjék a munkahelyén, öccse ugyanezt teszi az iskolában. Míg az idősebb új munkatársat kap, aki nem lehet más, csak vetélytárs, addig a fiatalabb kezdi megismerni ellenfelét, s barátokká válnak. Ugyanazon a rögös úton próbálnak végigmenni, de az élet más-más módon állítja őket megpróbáltatások elé. (VIGYÁZAT!!! Erőszak is van benne.)

[BL] Életem legrosszabb döntése volt felregisztrálni a Wattpadre, de ezt csak jóval később tudtam meg. Avagy üdvözöllek a világomban: Dani vagyok, tizennyolc éves, érettségi előtt álló szerencsétlen gimnazista. A szüleim éppen válófélben, a lány, aki tetszik, meleg történeteket küldözget nekem az interneten, az osztály bully-jának kedvenc hobbija az életem megkeserítése és úgy tűnik, hogy az egyetlen potenciális jelölt, akivel esélyem lehet elveszteni az elvesztenivalót, az a legjobb haverom. Igen. Szép kilátások. A naplóírás szinte elkerülhetetlen volt, de azt magam sem gondoltam volna, hogy végül ennyien fogják olvasni a történetem. Mondjátok, van innen menekvés? Csak Aurél vagy Dávid meg ne találja! ----------------------------------- [Figyelem! Ez egy texting és naplóregény típusú történet. A sztorin belül felváltva olvashatjátok a főszereplő online beszélgetéseit és személyes naplóbejegyzéseit. Jó szórakozást! ;)]

FIGYELEM! Régi történet hibákkal, a javításig még nem jutottam el, valószínűleg nem is fogok. Ennek ellenére fent hagyom, mert a reakciókból ítélve nektek, olvasóknak sokat jelent valamiért, és örülök, ha ki tudlak titeket szakítani a valóságból egy kicsit, meg én is szeretem ezt a sztorit a hibáival együtt is.:D Ari húsz éves. A középiskola elvégzése után egyből munkába állt egy Henry's Pub nevű kocsmában, ahol jelenleg is dolgozik. Minden éjszakát itt tölt a vendégekkel flörtölve és a munkatársaival, Inarival és Liljával viccelődve, kellő szarkazmussal állva bármilyen helyzethez. Mélyen belül azonban utálja az egész helyzetet és csak arra vár, hogy valaki kimentse őt egyhangúvá vált életéből. Lauri tizenkilenc éves, még csak most fejezte be a középiskolát, szeptembertől pedig a Tamperei Egyetem padjait fogja koptatni, ahol társadalomtudományt fog tanulni. Addig azonban még van pár hónapja, ő pedig elhatározta, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Elhatározta, hogy leküzd mindent, ami a múltban történt vele, leküzdi az érintésektől való rettegését és megpróbál élni egy kicsit. Vajon mi sül ki abból, ha ennek a két fiúnak az útjai keresztezik egymást? A borító képéért hálás köszönet a Bing AI-nak.

„Az a baj, hogy tök átlagosnak születtem. Olyan vagyok, mint bárki más. Beleolvastam néhány blogba, mielőtt belevágtam ebbe a vállalkozásba, és azt tapasztaltam, hogy mindenki átlagos arc. Mégis szentül hiszik, hogy amit írnak magukról, azt tömegek fogják olvasni. Először röhögtem ezen, aztán átgondoltam, és arra jutottam, hogy mi mást tehetnénk, ha nincsen senki, aki meghallgatná a lelki nyomorunkat. Az élet kényszerít minket arra, hogy beleüvöltsük az internet kábelrengetegébe az összes búbánatot és örömet, ami a pici szívünket nyomja. Így legalább megmarad a remény, hogy talán valaki ott az egyik távoli monitor előtt odafigyel ránk. Lássuk csak, mit érdemes tudni rólam így első körben. Huszonegy éves vagyok, három hét múlva töltöm be a huszonkettőt. Apámmal élek meg az öcsémmel. Anya lelépett, amikor kiderült Marciról, hogy autista... Most írnom kellene Áronról, de nincs kedvem. Na jó. Muszáj írnom róla, mert különben nem lesz érthető a lelkiállapotom, és akkor szart sem ér az egész blogolás. Áron tizennégy éves koráig úgy lógott rajtam, mintha hozzám nőtt volna, aztán egyik napról a másikra kopott le... Áron egy kísértet a múltamból."

„- Csókolj meg! - Nem. Szemei ezüstösen csillognak. - Miért nem? Csak mert hatalmadban áll megtagadni tőlem a szádat? - kérdi, és már olyan közel van, hogy a homloka hozzáér a homlokomhoz. - Szeretlek. Lehelete csiklandozza az arcomat, ujjai a tarkómra siklanak. Valóban hatalmam van felette. Érzem, hogy majd meghal a vágytól. Most egyetlen csók tőlem neki a világot jelenti. Kezemben van a világa. - Kérlek."

Noel két éve reménytelenül szerelmes osztálytársába, Erikbe, a kosárcsapat ünnepelt tagjába. Jól tudja, viszonzatlanok maradnak érzései, de folyton róla álmodozik, s a születésnapját követő napon furcsa dolog történik, a fiú felfigyel rá, s minden egyes nappal biztosabb abban, valami nincs rendben, mert álmai kezdenek valóra válni.

David egyik nap különös borítékot talál a postaládájában. Mikor kinyitja, meglepődve veszi észre, hogy egy szerelmes levél az. Először csak gonosz tréfának hiszi, de ahogy olvassa, muszáj rádöbbennie, hogy ez az ismeretlen közel akar kerülni hozzá, és neki muszáj lesz végre életében először megnyílnia.

Zoli édesapja halála után végleg egyedül marad. Egy nap, bevásárlás után, felismerni véli régi osztálytársát még általános iskolából, aki iránt éveken át táplált titokban gyengéd érzelmeket. A fiú megváltozott, de ő bizonyosságot akar, Peti az, ezért követni kezdi. Settenkedései azonban nem maradnak észrevétlen, s szembesülnie kell azzal, hogy régi, oly ártatlan, s pufók szerelme mennyire más lett.

Sasayaki másfél éve szerelmes osztálytársába, ám hiába a sok barát, a könnyed viselkedés, nem meri megszólítani Kanashimát. Mindez megváltozik, mikor kiderül, bukásra áll matekból, ám senki sem hajlandó segíteni neki, kivéve egy embert. Innentől megkezdődik egy barátság, majd szerelem kibontakozása...

Jackson az iskola népszerű fiúja.Övé a suli legszebb csaja,magáénak tudhatja az amerikai foci csapatkapitányánák címét is..Az a tipikus legjobb. Váratlanul betoppan az életébe valaki, valaki aki mindent megváltoztat, akinek a neve Nathan. De van valami amit még ő sem tudott, azt, hogy beleszeretett, beleszeretett Nathanba...