Volt már veled olyan, hogy halálosan beleszerettél egy srácba? Ja, hát igen. Ilyen mindenkivel volt. Volt aki megkapta, volt aki nem. Én ezek közül különös módon egyik csoportot sem erősítem, mégis megtörtént velem, hogy totál belezúgtam egy két évvel felettem járó fiúba. Idősebb korban nem sok az a két év, azonban én még az általános padjait koptattam hetedikesként, miközben haverom már a kilencediket járta. De mi nem csupán barátok voltunk. "Barátok extrákkal" - Nem igazán vagyok tisztába ezzel a fogalommal. - mormoltam vállán feszülő kabátjába. Óvatosan elvált tőlem, végig simított hűvös arcomon, derekamra helyezte a kezét majd szóra nyitotta a száját - Ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk​, ugyanakkor tapizzuk egymást és te megengeded, hogy idenyúljak. - mondta halkan, közben fenekemre csúsztatta a kezét. Reakció nélkül pislogtam világoskék szemeibe, majd mellkasának döntöttem a homlokom - Azaz barátok vagyunk extrákkal. És majd később mást is csinálunk, amit az egyszerű barátok nem csinálnak egymással. - 18+ - Trágár beszéd - Igaz történet alapján

𝙰𝚖𝚎𝚕𝚒𝚊 𝙿𝚛𝚎𝚜𝚌𝚘𝚝𝚝 szerencsés lány : érti és szereti is a matekot. Főleg a valószínűség számítást. Ennek tetejébe pedig nagy népszerűségnek örvend - tanárjai és a matlétacsapat körében. Azonban ki tudja számolni, mennyi arra az esély, hogy a nőcsábász, bunkó Jeremiaht megmentse a bukástól, és közben ne zúgjon bele az észvesztően jóképű fiúba? @- Greti - Minden jog fenntartva.©️ ♡2017 - 2018.07.04.

"- Fáj még, ugye? - nézett rám. - Pokolian - bólintottam szomorúan. - Neked? Fáj még? - kérdeztem vissza. - Az nem kifejezés." "Sok mindent meg kell megtapasztalnunk, miközben felnövünk. Én tizennyolc évesen azt hittem, hogy már érett, felnőtt nő vagyok, aki probléma nélkül meg tud majd állni a saját lábán. Azt hittem, már megvolt mindenem, ami egy felnőtt élethez szükséges lehetett. Volt munkám, lakásom, párkapcsolatom, azt hittem nem szorulok segítségre. Azt gondoltam, hogy enyém a világ, innen már csak felfelé ívelhet az életem. Amíg ez az egész össze nem omlott." *** Danielle Moon története, akinek hirtelen kellett felnőnie, aki tele volt tervekkel, és akinek az életében végül semmi sem alakult úgy, ahogyan azt ő akarta. Minden szerzői jog fenntartva!

A nevem Ashley Roberts. Most fejeztem be a gimnáziumot Washingtonban. A legjobb barátnőmmel, Annával elhatároztuk, hogy Londonban tanulunk tovább, a Cambridge-i egyetemen, ugyanazon a szakon...és sikerült! Mindkettőnket felvettek, holnap költözünk egy albérletbe Londonba. Hát nem csodálatos? Viszont egy probléma van: még sosem volt barátom, pedig már 18 éves vagyok. Anna mindig azzal bíztat, hogy majd az egyetemen megtalálom a nagy Ő-t. De mi történik, ha nem az egyetemre jár, sokkal idősebb is és egy híres színész is egyben? Totális katasztrófa... "- Mik a terveid, most hogy ideköltöztél? - Még nem tudom, egyelőre szeretném befejezni az egyetemet és dolgozni, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet - válaszoltam. - Befejezni az egyetemet? - nézett rám gyanakodva. - Igen, most kezdem. - Megkérdezhetem hány éves vagy? - 18. - 18? - kérdezte hitetlenül. - Igen. Miért? - Nem értettem a reakcióját. - Semmi, csak egy kicsit meglepett. Idősebbnek gondoltalak. - Te hány éves vagy, Tom? - kérdeztem. Láttam, hogy megfeszülnek az izmai. - 38 - felelte." Sziasztok! Ez életem legelső írása, ezért mindenféle építő kritikát és véleményt elfogadok.