Talán nem kellett volna úgy lennie semminek, talán még el lehetett volna kerülni a teljes katasztrófát, de már nem lehet... Ez a helyzet már olyan, mint mikor egy háromszázzal száguldó autóban ülsz, egy kanyar felé haladva, és nem tudod elfordítani a kormányt. Lepörög előtted az életed, sikítasz, de már senki sem segít, majd a becsapódásnál a légzsák is kinyílik, igen valahogy éppen ehhez tudnám hasonlítani a jelenlegi helyzetet...

~A történet nyomokban +18-as részeket és trágár beszédet tartalmazhat,olvasását csak saját felelősségedre ajánlom!~

„De, ami fontosabb- szedtem össze erőimet és egy percre megembereltem a könnyeimet- Nem lesz már kit szeretnem, mert a szeretet számomra te voltál és te vagy." Olyanok vagyunk, mint a lufik, melyeket a szél magával ragad és ide-oda sodor. Hisz mi is éppen így táncolunk az élet és a halál határán.