Idén én is belevágok ebbe a nagy októberi rajzos kihívásba, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Egy lista alapján kell rajzolnom valamit minden nap, a rajzokat pedig itt láthatjátok majd. Hajrá, Inktober! 🎃 [2018] ~ nem minden ötlet a sajátom ~
Ez egy egyrészes történet, amit tesómmal együtt írtunk meg egy játék miatt, és gondoltam megosztom veletek. A feladat az volt, hogy írjunk meg egy előre megadott témát, görög mondaszerűségben. Remélem tetszeni fog. Élvezzétek az olvasást.
Aiden egy démon. Night pedig egy angyal. A feladatuk az, hogy a nekik kijelölt embert a gonosz vagy a jó útra tereljék. Csakhogy Aiden beleszeret az ember lányba... Lehet a történetüknek happy endje?
Egy lány... Egy nap... Egy furcsa kastély... De mi történt valójában? Zoénak választania kell... Vajon, hogy dönt? Ui: Az iromány megtalálható a blogomon is :) Szóval, ha esetleg valaki véletlenül találkozik vele, akkor azt is én írtam és nem ellopták :D
A sztorit egy igaz történet ihlette, de a legtöbb dolog kitalált benne :) Eliza úgy érzi, hogy a sors rettenetesen megtréfálta, amikor a szobájából kifelé menet az a srác fogadja az ajtóban, akit a háta közepére sem kívánt. Christian bár helyes, de csak egy kölyök és rettenetesen nyomult a lányra, így ő a facebook-o...
Se neve, se múltja. Se jelene, se jövője... Létezett egyszer egy szörny; kinek nem volt semmije. Keresi a megfelelő arcot, mely tökéletes a számára. Jól vigyázz, ha ezt olvasod, mert ő látja és várja... Hogy csodás orcádat elragadhassa A félelmed élteti és játszadozik. Azt hiszed, hogy megmenekülhetsz? Hát tévedsz!
Dallícia hősei - első kötet Nos, ez egy fantasy sztori lesz bla bla bla.... Tudom nem akarsz beleolvasni, mert ilyenekből már Dunát lehet rekeszteni, de..... azért megpróbálom felkelteni az érdeklődésed. Minden akkor kezdődik, mikor főszereplőnk megszökik az esküvője elől. A változatosság kedvéért, eme sült bolond eg...
Egész életünkben arra kell törekednünk, hogy megfeleljünk egy olyan társadalomnak, ami csak látszólag tökéletes. De egyre több a hézag a valóságra néző ablak előtti sötétítőn, és talán ez is elég, hogy lássunk pár foszlányt abból a rideg világból, amiben lassan már tényleg csak magunkra számíthatunk... Remélem csak én...
Ki szereti a zombikat? Nos... Én régen szerettem őket... De aztán megjelentek a valóságban is, és felfalták a tanáraimat, meg az ismerősöket. Hirtelen már nem is voltak mókásak. Szóval eljött a világvége, de mi viszonylag békésen éldegéltünk. Igaz veszteségek mindig voltak, de viszonylag nyugodt volt mi...
