Lázár Péter tizedes, eltűnt 1945. áprilisában.
De az, hogy valaki eltűnik a föld színéről, nem jelenti azt, hogy mennie kell bárhova is, nem? Így járnak azok, akik nem tudnak Tovább lépni. Elmondani sem tudná mennyire unalmas hetven évig egyhelyben kísérteni. Egészen addig nem változik semmi, míg meg nem ismerkedik Lilivel, egy magányos kislánnyal, aki a sírok közé jár rajzolni.
Gyorsan legjobb barátok lesznek; Péter mesél, Lili pedig rajzol. Lili egyre többet tud meg Péter múltjáról, és ezeket az emlékeit a festményein örökíti meg. A képek pedig egyre gyűlnek... A fejezetek borítóképei minden esetben az Unsplash.com stock-fotó oldalról származnak. A történet borítóját Alysia készítette, amiért örökké hálás leszek neki.

Egy kis részlet ha tetszik olvass bele a könyvbe is. "Azzal hogy itt vagy. Azzal hogy vissza jöttél. Vissza jöttél értem csakis, azért mert aggódtál. Azzal hogy azt az estét felejthetetlené tetted.Csak azzal, hogy itt voltál velem. Csak azzal, hogy el jöttél, amikkor hallottad, hogy szomorú vagyok. Ezért el jöttél. Mindent félre raktál csak miattam. Mindent félre tettél. Csak én voltam a fontos. Mindig mellettem vagy mikkor itt kell, hogy legyél. Mindig az arcomra mosolyt bírsz csalni. Mindig meg vigasztalsz. Ha kell, még harcolsz is értem. Pont, mint a szőke herceg a fehér loval, De értem egy barna herceg jött fekete motorral. "