"Nem csak a szavakat fojtotta belém a puszta tekintetével, hanem a testemet is irányította. Lecövekeltem. Képtelen voltam egy lépést is tenni, bár nem is igazán akartam. Életemben először akkor találkoztam valakivel, aki akaratán kívül hatalommal rendelkezett felettem. Csak álltam ott a barna íriszek kifejezéstelen rabságában és vártam az Ő következő lépésére ezzel először ellent mondva apám szavainak." #1 - magyarválogatott #1 - focista #1 - magyarfoci #1 - futball #1 - politika #1 - egyetem #1 - budapest #1 - fiatal #1 - lipcse #1 - leipzig #1 - rbleipzig #2 - foci #2 - szoboszlai #8 - magyar #71 - fanfiction Nyitás: 2020. 11. 26. Zárás: 2022. 06. 27.

ᴍɪɴᴅᴇɴ ɪᴛᴛ ᴋᴇᴢᴅᴏ̋ᴅᴏ̈ᴛᴛ „-Jázmin, várj egy kicsit - nyúlt a karom után, de azonnal elrántottam a karomat és a kezeimet összefontam melleim alatt míg a fejemet kissé oldalra billentettem. ¬-Szeretlek! Szeretlek boldognak, nyugodtnak és gondtalannak látni - felém lépett és kihúzta a kezemet, hogy a mellkasához szorítja míg a szemeimmel érdeklődve pillantottam arcára és ámulva néztem a focistát, aki előttem áll. -És szeretem a tudatot, hogy részben én vagyok az oka - egy pimasz mosollyal fejezte be, mire megforgattam a szemem és már húztam volna el a kezemet a mellkasáról, de magára rántott. Újra megcsókolt és én újra engedtem neki!" Történet kezdete: 2017.október 8. Történet vége: 2018.február 7.

"- Hogy hívnak gyönyörűm?- Teszi le a poharat, ami fél perce még alkohollal volt tele. - Amanda- válaszolok, miközben a frissen kipakolt mosogatógépbe teszem az üveget. - Szép név, egy szép lányhoz- próbálkozik a szokásos, ám annál gyatrább dumával- gondolom nekem nem kell bemutatkoznom.- Terül el hatalmas mosoly arcán. - Őszintén? Fogalmam sincs róla, hogy ki vagy- hazudok. Bár' így lenne. - Németh Krisztián, személyesen- néz rám sokatmondóan." #1- Video #1- Múlt #1- Átverés #1- Kihasználás #1- Magyarvalogatott #1- Focista #1- Foci #1- Futball #2 - Magyarfoci #3- Szex #8- FanFiction V. Díj Nyitás: 2016. november 14. Zárás: 2017. június 09.

Hangzavar volt, meleg és párás nyári idő... Ő ott állt a pályán, már a meccs vége volt. A barátnőm és én lementünk a pálya széléhez, hogy kapjunk pólót, de ez nem jött össze. Álltunk ott, szomorúan, elkeseredetten; hihetetlen, hogy 18 éves érett lányokból mit vált ki az, ha nem kapják meg, amit akarnak. Kisétáltunk a stadionból, elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam a metró felé, de valakibe beleütköztem. - Hé! - néztem az emberre, aki belém jött vállával. Egy fiú volt, sapka volt rajta, így arcát nem tudtam felismerni. - Bocsi, nem igazán figyeltem. - mondotta halkan, hangja lágy volt és meleg. - Semmi, én se... A meccsen filóztam, meg persze Nagy Ádámon... - nevettem fel, mire a srác feljebb tolta a sapkáját. - Oh, szóval rajtam? - nézett le szemeimbe. Csak álltam ott, megdermedve és nem mertem megszólalni. A nyári szellő elkezdett fújni, ezzel arcomba nyomta szőke loboncomat. - Van macskád? - nevetett fel, gondolom a némaságomra utalt; hisz megszokott mondás „a cica vitte el a nyelved? „ - Nincsen... - morogtam az orrom alá, teljesen megszeppenve. - Viszont megvagyok rátok sértődve... - vigyorogtam. - Miért is? - sóhajtott, majd egy vigyorral megajándékozott. Nem tudtam elhinni, hogy a Fradi egyik középpályása, nem utolsósorba a kedvencem, velem leállt trécselni. - Nem kaptam pólót... - néztem rá, durcás ábrázattal. Ádi elkezdett kutakodni a sporttáskájában, majd előrántotta a bemelegítő pólóját. - Tessék, itt van ez, remélem, megfelel. - nézett rám egy széles mosoly kíséretében. - Majd még találkozunk szöszi. - súgta a fülembe, majd visszavette a sapkáját és elment a másik irányba. Ott álltam teljes mértékben meglepetten, földbegyökerezett lábakkal a stadion előtt.

Réka és Ádám egy teljesen véletlen pillanatban találkoztak, amikor nem is számítottak rá. Dehát a szerelem a legváratlanabb pillanatban jön, nem igaz? Vajon nekik össze fog jönni a kapcsolatuk, vagy a zavaró tényezők teljes mértékben szétszakítják őket? A történet kitalált! Szalai Ádám Fanfiction! ~Többszöri első helyezet fanfiction kategóriában~ Történet kezdete: 2016.08.31. Történet vége: 2017.02.23.

Fociztam, gyűlöltem, szerettem, lehetőséget kaptam, barátokat szereztem és elveszítettem a testvéremet. Közben jött ő, nevezetesen Szalai Ádám, akit a világ barmának gondoltam. Ezzel az a baj, hogy csak ezt gondoltam. Egy, egyetlen egy kedves gesztus kellett tőle, hogy elkezdjen megváltozni a véleményem.

Első Priskin Tamás fanfiction. "Elkezdtem lesétálni a pályáról, de Priskin elkezdett körülöttem focizgatni. - Szeretnék leülni, mert fáj a lábam, úgyhogy kérlek, focizz arrébb. - El ne felejtsem, hogy ötször vettem el tőled a labdát, viszont ahhoz képest, hogy milyen csinibe vágtad magad elég jól tolod. - mondta mikor megállt előttem. - Te most flörtölsz velem? Mert akkor legközelebb ne a negatívummal kezdd. - adtam neki a tanácsot egy kisebb fintor kíséretével. - A mosoly jobban áll. - rázta meg a fejét. - Priskin Tamás, személyesen. - nyújtotta a kezét, amit elfogadtam és jól megszorítottam. - Kőműves Petra és nem fogok tőled elolvadni." #51 in fanfiction - 2017.05.17. #37 in fanfiction - 2017.06.10. #20 in fanfiction - 2017.06.15.

Az a ribanc, vagy én? Választanod kell, Ádám!

Egy lány aki imádja a focit. Barcelonába kötött ki,majd vissza vonult. Majd egy különleges napon meg látta a Nagy őt.