Megértéséhez szükséges előző történetem, a Fehér csoki és Rum. Nem folytatás, egyszerűen csak egy filler kötet, kivágott jelenetek mappa.

A huszonegyedik század vámpírjainak világa, ahol saját társadalmukat kialakítva élnek az emberek között többnyire feltűnésmentesen. Négy klán uralkodik két pártra bomolva: Szabbat és Kamarilla. A Kamarilla felelős a vámpírtársadalom bújtatásáért, akik az emberi életet még tekintik valamire, míg a Szabbat a puszta erőszak híve, akik az evolúció csúcsának tekintik saját halhatatlanságukat. Négy Vámpír Herceg tejhatalmú uralommal rendelkezik a klánok felett, akikről úgy tartják, hogy fajtájuk legöregebbikjei, míg az emberek oldaláról az Inkvizíció próbálja védeni az emberi méltóságot és területeik határvonalait. De mi történik akkor, hogyha egy húszas éveit taposó beteges finn fiúnak lába kél, vámpírrá teszik és masnival a nyakán furikáztatják csak azért, mert porcelán bőre és tejföl szőke haja van? És, ha ezt még keresztezzük avval, hogy a kis masnis Csomag még csak nem is a jó helyre érkezik meg, mert egy alpárian mocskolódó Kalóz úgy dönt, hogy rossz útvonalon szállítják? Oh, ha ti azt sejtenétek... De tudjátok mit? A Csomag elmeséli helyettem. Én leginkább a Szabbat, azon belül is elsődlegesen az Asszamiták klánjába nyújtok egy kis betekintést. Az ott élők lelkébe, ügyleteibe és természetesen "politikájába". Ellenben bármikor bekukkantást nyerhettek egy barátnőm által a Kamarilla határvonalain túlra is: @Carbonara88 művében. Ha esetleg valaki szemfüles, akkor észlelheti azt is, hogy bizony néhány helyszín és karakter megegyezik a két történetben.

Crimson Pyro felébredt a pár száz éves toporból, és igen hamar erőteljes veszélyforrássá növi ki magát, már csak generációjából kifolyólag is, mivel Malkavita Antediluvian. A Kamarillát rettenetesen zavarja a jelenléte, míg a Szabbatot leginkább szórakoztatja - még akkor is, ha az ő embereik közül is sokan esnek áldozatául játékainak. Nem elhanyagolható tényező, főleg nem egy ilyen kiélezett időszakban, így sokan akarnak pontot tenni az i-re az elpusztításával, vagy akár megszelídítésével. Egy zseniálisan őrült pszichopata lenne, vagy egy őrülten zseniális elme? Csak egy útszéli mészáros? Van-e célja? Vagy csak szórakozni akar? Az Asszamiták Hercege, Christopher Cerdic-Blake veti rá ki hálóját először, meghívva magához egy megbeszélésre. Nem meglepő módon Crimson hamar elunja magát, és mivel ő mindig mindent kimond őszintén, nem kertelve jelenti ki: nem érdekli a klánok közötti háború. Legalábbis még. Az unszolásra, finom puhatolódzásra pedig ingerültté válik hamar. Sokkal jobban érdekli Christopher személye, emlékei, gondolatai és érzései. Kedvenc csatájára kérdez, amit a Számoknak nevezett embereivel azonnal el is játszat. Hatalmas vérfürdő és halott vámpírok kivérzett teste lepi el az aulát. A végeredmény? Hogy az Antediluvian egyedül marad. Christopher egyetlen kikötéssel ajánlja fel neki egyik kedvenc Ancilláját - habár nagyon is boldog a kialakult helyzettől, hiszen így rajta tarthatja szemét -, hogy nem ölheti meg. Crimson pedig elfogadja, mert ő szereti a játékokat. Minél nehezebb a játék, annál jobban érdekli, hogyan is törheti szét.