Az élet úgy döntött hogy az alvilág egyik Királyának leszek a fia. Nem.. nem az az alvilág, hanem az emberi. Csakhogy a békéért és a hatalom megtartásáért az alivilág másik királyának a fiához kell hozzámennem. Ezzel még nincs is baj mert meleg vagyok.... de vele aztán van baj.... 2020.03.02.-2020.11.18. 1# gay-2020.07.30. 1# boylove-2020.12.15.

Egy cseppet sem átlagos város, cseppet sem átlagos iskola, s annak cseppet sem átlagos tanulóinak története - hiszen ez a Konohai Hashirama Senju Gimnázium! Kezdés: 2018.03.03 Befejezés: Köszönöm a 26K olvasottságot!

{név} bekerül a mindenki álltál lenézett E osztályba, jegyei és viselkedése miatt. Mikor megjelenik náluk Koro-sensei azzal a szöveggel, hogy meg kell ölniük őt egy éven belül {név} azonnal rábólint az ajánlatra. A lány megvan győződve arról, hogy ő lesz az első, aki megsebesíti és egyben megöli a tanárt, azonban egy olyan személy is látótávolságon belülre kerül, akinek sokkal nagyobb a tehetsége ahhoz, hogy végezzen a furcsa lénnyel, Akabane Karma.

Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤

Egy vicces könyv rólam, amiben megtanítalak Rólam írni. Mert az évadok szüneteiben nekem rengeteg az időm! 👍 Az állítások valóságalapja 88%-os, én is hazudhatok olykor.

Egy fiú. Egy lány. És egy fogadás. Ha beleszeretsz a másikba, akkor vesztesz. De vajon ki fog veszíteni? Ki fog veszíteni a vágyak, megtört barátságok, mardosó érzések, valamint a depresszió ellen? #1 reader #1 fanfiction #1 anime #1 depresszió #6 hungary 100K Reads - 2020.11.28 1.évad: 2018.12.12 - 2019.02.12. 2.évad: 2019.08.30 - 2019.10.30

BEFEJEZETT Nico di Angelo és Will Solace Nico di Angelo a háború után tervei szerint elhagyná a Félvér Tábort egy új élet elkezdésének reményében. De hogyan képes megváltoztatni mindent az a bizonyos kék szemű fiú alig három nap alatt? A történetet engedéllyel fordítom Link az eredetihez: https://www.wattpad.com/story/30060586-shadows-solangelo

Egy szívesség az öcsinek. Vajon mi sül ki belőle? "- Szóval nekem kéne segítenem helyetted? - Pontosan - biccentett Izuna. - De én még véletlenül se tudok rajzolni - mutatott rá. - Nem is kell - legyintett. - Ez egy portré festő verseny. Portrét kell állnod neki. - Unalmasan hangzik - fintorgott. - Meztelenül." Újabb MadaraxDeidara ficc <3 !Folytatás nem várható a közeljövőben!

Egy lány, aki nem lát. Aki vak. Ezek után lehet őt ninjának hívni?! Úgy tűnik, mivel Okuto Daomi az Akatsuki tagja. Még az elsők között került be, így mondhatni az összes Akatsuki tagot ismeri. Őt viszont nem ismerte ki senki. Viszont mindez megváltozik, mikor betoppan egy bizonyos kőrejteki művészúr... #7 in Naruto 2018.09.03.

Nyári tábor, minden gyerek szívesen jár ilyen táborokba a barátaival, legalábbis általában. Nos, Uchiha Madara nem, köszöni szépen. Főleg, hogy így egyszerűen képtelen lesz elmenekülni előle. Hogy ki elől is? És ki lesz, aki talán a régóta várt reményt nyújtja? Remek kérdések. Naruto, AU fanfiction, mert mért ne. Kedvenc karaktereimnek adózok ebben a ficcben, és a párosításnak, amit valószínűleg csak én szeretek.