Ahol a sötétség és a jég kéz a kézben jár. Ahol egy nő nem érvényesülhet ha csak ki nem vívja a tiszteletet , ahol az élethalál harcok mindennaposak, ez Ilyndra. A jégbe zárt birodalom. Ravena Telariøn az utolsó ezen a néven , apja Desiric halálát követően elhatározta,hogy mindent megtesz a birodalom maradék lakosa életéért. Mégha ezzel fel is adja mind azt amiért eddig olyan keményen küzdött. A sors úgy hozta ,hogy a szomszédos királyságban segítő kézre talált a lány , de vajon milyen árat kell fizetnie ezért a segítségért?! Hiszen semmi nincs ingyen. A bonyodalmak pedig napról napra csak gyűlekeznek a feje felett ,mint sötét viharfelhők amik az Ezüst csúcson túli vidéket napi szinten be árnyékolják. Vajon Ravena képes lesz szembe nézni a rá és barátaira támadó veszedelmek ellen , vagy bele roppan a felelősségbe ami ólom súlyként nehezedik a vállára ,hogy kézben tartsa a dolgok irányítását ? Figyelem! A történet helyenként erőszakos hangvételű,valamint +18-as jeleneteket tartalmaz. Csak saját felelősségre olvasd. Minden jog fenntartva! A történet saját szellemi tulajdonomat képezi. A képeket Ai generálta a saját elképzeléseim szerint. A történetben szereplő dalok és versek saját írásaim amik kifejezetten ehhez a történethez íródtak. Ezeket a dalokat és verseket a mesterséges intelligencia ad hangot. Igyekszem heti egy fejezetet hozni. A veboldalra pedig idővel számos érdekességet töltők majd fel a történettel kapcsolatban. Amennyiben pedig kérdésed vagy észrevételed van ,keres fel nyugodtan.

- Oly furcsa álmot láttam ,vagy ez a valóság ?A szemem nyitva de nem vagyok biztos hogy ébren vagyok. Meletem kétt hatalmas fekete farkas suhant el.Nem ez nem álom ,éreztem a szagukat halotam a lihegésüket,majd néhány perc mulva diadalittas üvöltésüket.

Valaha egy szilánkokra tört királyság hercegnője voltam. De ez már régen volt. Most azt mondják, szörnyeteg vagyok. Talán igazuk van. Már nem hasonlítok emberre. A bőröm túl fehér, a fogaim túl hegyesek, a szemem túl éles. Pikkelyekből készült páncélom szinte már második bőrként tapad rám. Egy ideje egyre nehezebb megmondani, hogy hol végződik a páncél, és hol kezdődök én. Talán én is sárkánnyá változtam? Azzá váltam, amitől rettegtem,amit tiszteltem, amit szerettem? Ez lenne a következő állomás? Az emberek azt mondták, belevesztem a sötétségbe, s talán igazuk van. A sárkányokban is van sötétség. De nincs ennél több is? Nincs szeretet és hűség, ugyanaz, amivel én is szeretek, ugyanúgy, ahogyan én is hű vagyok? Nincs bennük tűz, amely kiégeti a sötétséget, akarat megtenni, amit kell? Sárkányokkal táncolok, de harcra kelek a sötétséggel, mert sok, túl sok sárkány van, akiben több a sötét, mint a fény, a sárkányok pedig megtesznek mindent, hogy gyökerestől kiirtsák. Ők vigyáznak egymásra, én pedig egy vagyok közülük.

A trilógia első része. Az ördög sosem alszik, tartotta a mondás, amivel az összes Durmstrangos diák egyet tudott érteni, aki valaha megismerte Larissa Lenkovot. A lány kegyetlen, megfélemlítő és aljas, és ami a legrosszabb az egészben; elképesztően okos is. Nem csoda tehát, hogy az összes Durmstrangba járó varázsló és boszorkány fellélegzett, mikor az iskolában történt titokzatos haláleset után Lara úgy dönt, iskolát vált. Lara új célokat tűz ki magának a Roxfortban, a kérdés csak az, hogy meddig képes elmenni, hogy el is érje őket? A saját karaktereimen kívül minden jog J.K. Rowlingot illeti.

A szobám falának döntött váratlanul, és nem engedett semerre. Nem kellett volna felhúznom, mert tisztában vagyok azzal, hogyha egy démonivadékot felidegesítünk akkor az a halálfia vagy lánya... De ő csak nem bánt, bár azért jött a Földre eredetileg, hogy megöljön, de ez megváltozott, asszem. Bízok benne ,nem értem miért, de a megmentésem óta áll fenn ez az opció. Êrzem, hogy a démoni énje háttérbe szorul, mikor velem van. Megváltoztattam, ahogy ő is engem... - Rowen! Értsd meg, hogy nem lehet. Ez az egész kezdetektől fogva megvan írva. A mi szerelmünk tiltott, mint az is, hogy találkozzunk vagy éppen beszéljünk.- magyaráztam el nagyjából húszadszorra ugyanazt, de Rajta csak a laza mosoly ült, amit legszívesebben lemostam volna az arcáról. Jellemző. Sose tud komoly lenni, még akkor se, ha valamiben szerepet játszik. - Aves, szerintem te nem vagy tisztában azzal, hogy mi van kettőnk között. Magasról leszarom, hogy mit írnak elő a redvás angyalok és démonok. Senki nem keresztezi az érdekeimet, ha én nem akarom. - Ezzel kihívjuk magunk ellen a sorsot... - Túl régóta várok már rád. Ne állíts képzeletbeli falakat elénk, mikor jól tudod, hogy nem számít.- próbálna hozzámérni, de a védőnyakláncom megakadàlyozza. - Miért teszed ezt? - Nem érdekel az Ősök maszlagja, vagy Lucifer haragja, mert szeretlek. Ősellenségek vagyunk, de az nem szàmít. - Ne mondj ilyet, Rowen!- szólok rá. - De nem hiszed el. - Máshogy is bebizonyíthatnád.- oldom el a nyakláncom, amit eldobok a másik irányba. Rowen szemei felcsillannak. - Például...így?- hirtelen megcsókol, és körülöttem megszűnik a világ azonnal. Azt hiszem végérvényesen is beleszerettem Rowen McCunelly- be. De hogy lehetnék együtt ha ő a Sátán csatlósa én meg Isten hírnőke? Vele akarok lenni, de hogyan, ha ezeréves múltunk az ellenségeskedésen és háborún alapszik? Győzhet- e az igaz szere

"- Te vagy az én megmentőm!- súgta lehunyt szemekkel mielőtt újra magával ragadta volna a sötétség" Elizabeth Lili Potter életét kisérheted velem végig ha úgy döntesz figyelmet fordítasz a történet folyamára. Egyenesen a trimágus tusára csöppenünk és egy új szemszögből ismerjük meg a Roxfortos életet, Liz életét. Tarts velem, Lizzel, Harryvel, Ronnal, Hermionéval és még sok más karakterrel és merülj el a mágia világában. Ha lelkem elhervad, s szívem egy utolsót dobban csak te vagy ki óvó karodba foghat. Te vagy kihez menekülök ha bánat ér, S ki megmentőm lesz mikor a halál utolér. (Nem tudok verset írni és ez még abból a korszakból van amikor elhittem, hogy tudok, de úgy éreztem ide illik)

Egy olyan környéken élek, amin az élet legkisebb nyoma sem látszik.-mondtam. Szerencsés vagyok, hogy ilyen nyugodt életem van.-mondtam. Csak egy teljesen átlagos hétköznapi diák vagyok.-mondtam. Most mégis itt vagyok Előtte, remegő lábakkal és könnyes szemekkel. Hogy történhetett meg ez? WARNING! Gyilkos × Szerencsétlen lány történet! Akár el is lehetne könyvelni yandere sztorinak, de az írónak nem ez volt a célja! (Bár az utolsó pár rész eléggé olyan srry ^^') >A borító készítője: JUDAS-D< ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ A történet japán stílusú, de nem fogja sokat befolyásolni a történet minőségét! ^^ Valamint a történet elején erőszakosabb jelenetek vannak, szóval ha nem bírod az ilyesmit akkor... szívás. Nem lesznek felkavaró jelenetek, de mégis azt mondom, hogy ne ezt olvasd fel esti mesének a 4 éves öcsédnek! :D Akik pedig felkészültek, azoknak pedig jó szórakozást! ;) ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ > 2019 jan. - 2019 máj.

|SZÜNETEL| ~ Uchiha Shisui Konohagakure elkötelezett, felelősségteljes ninjája, aki mindig a falu érdekeit szolgálja, hisz erre tette fel az életét, amikor a shinobik útját választotta. ~ Csakúgy, mint legfőbb bizalmasa és társa, Uchiha Itachi is a falu szolgálatába állt, így elvágták magukat az Uchihák szigorú törvényeitől. ~ De klánuk hibázott, veszélyeztette a falut, amire ők ketten is rájöttek, mégsem tettek semmit. Valaki más azonban helyettük elvégezte a munkát... ~ Sasaki Aratani már gyerekkora óta ismerte Itachit csupán egy véletlen találkozás miatt, amiből végül szoros barátság lett. Mára Shisui mellett ő Itachi egyetlen igaz barátja, akiben feltétel nélkül megbízik. A váratlan, sokkoló incidens hozza ezt a három embert közelebb egymáshoz, Itachi és Aratani barátsága ekkor válik még erőteljesebbé, míg Shisui és a lány között egészen más kapcsolat alakulhat ki... ¡A történet nem követi az anime fonalát!

Itomi Nara. Vádlott egy gyilkossági ügy kapcsán. És egy szörnyű félreértés miatt nagyon nem jó helyre került. Egy eldugott kis szigeten lévő börtönbe. És azon belül is az ötös számú cellába. Ahol a börtön legrosszabb emberei voltak. *bnha fanfiction féleség *18+ *yaoi részek elő fordulhatnak