/YoonGi ff./ " - Ha két ember háromszor is véletlenül találkozik, akkor azt tudod hogy nevezik ? - nézett rám elfojtott mosollyal, mire nem túl nagy érdeklődéssel, de azért rákérdeztem. - Na hogyan ? - vontam fel fél szemöldökömet. - Sorsnak... " Hazugság. Ha valaki meghallja ezt a szót azonnal valami negatív értelmezéshez társítja. Pedig van olyan is, hogy kegyes hazugság. Hazudsz, hogy megvédj valakit, hazudsz, hogy segíts valakin. Ez máris egy újabb értelmezést ad a szónak. Ellenben... Mindenféleképpen ártani fogsz valakinek. Vagy kicsit, vagy nagyon. Park Choa hazudott. Már csak az a kérdés: mekkorát ?

/JungKook ff./ "-Úgy érzem, hogy két teljesen különböző ember vagyok a maszkomban és az alatt. És már nem tudom eldönteni, hogy melyik arc tartozik valóban is hozzám." "Ahhoz, hogy másokat szeress, előbb magadat kell elfogadnod." YoonAh mindig is tisztában volt ezzel, mégsem volt képes elfogadni azt, amit látott. Bármikor megpillantotta magát a tükörben, egy ronda krumpli nézett vissza rá. Egy ronda, kiütéses krumpli. Aztán rátalált a sminkek csodás világára és ezzel egy olyan kiskapura, ami segítségével ő maga is lehetett szép. De amit egy alapozóval annyira el tudott fedni az arcán, azzal még nem tudta rendbe tenni az évek alatt tönkretett önképét és szívét.

Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még visszanéztem az ablakon kibámuló Jiminre, s abban a kis zajban, amit a fanok adtak az énekléssel, utoljára Park Jiminhez szóltam. - Hülye voltam, hogy azt hittem, megmenthetlek - suttogtam. ~ Minden rendben, most számolj, egy két' há' és felejts Felejts el minden rosszat, fogd a kezem, s nevess velem Reméljük együtt, hogy vannak még számunkra szebb napok is Ha hiszel abban, amit mondok, számolj, egy két' há' Ha hiszel nekem, számolj egy két' há' Amikor azt mondom, egy két' há' Azt remélem, minden megváltozik Egy jobb napért Amíg mi együtt vagyunk ~ Legjobb értékelés: 🏆 7. hely; #jimin, 2017-2018ban többször is

[virágok] "összetört szívem darabkái belülről szabdalják a testemet" 𝐌𝐚𝐝𝐞𝐥𝐚𝐢𝐧𝐞 lány, aki nem tudott megbízni az emberekben, és 𝐎𝐰𝐞𝐧 a fiú, aki mégis megpróbálta megszerezni őt. #1 - novella ©️ujhold

Lady Alexandra elmúlt húsz éves, és szerelmes. Ám vonzalma viszonzatlan, ezért mielőtt unokanővére társalkodónőjének szegődne a lápvidékre, kockázatos kalandba kezd. Csak ma hajnalban, csak most az egyszer..

Mit keres egy grófkisasszony az 1800-as évek végén az amerikai peremvidéken? És hogyan boldogul? Különösen, hogy szerelmes lesz valakibe, akit nem neki teremtettek? Megtudhatod ebből a romantikus regényből, Izgalom, szerelem, szex. Treler: https://www.youtube.com/watch?v=qjuG41hk66E&feature=share részlet: A tisztás közepén egy musztáng legelészett, és a ló közeléből nem hiányzott a gazdája sem. A patak mellett guggolt, kezét a patakba mártva valamit nézett a vízben. Ismeretlen volt számomra a férfi, első pillantásra azt sem tudtam eldönteni, nem kóborló, félvér indiánba botlottam-e, olyan sötéten csillogott rövidre vágott fekete haja. Bevallom, megijedtem. A férfi a farmerek szokványos ruházatát viselte, és feltűrt ingujjából kilátszó karja inkább napbarnítottnak tűnt, mint születetten sötétnek. Bár meglehetősen hangosan csörtettem elő a bokrok közül, ügyet sem vetett rám, kezével a vízben keresgélve, lehajtott fejjel vizsgálódott. Most, hogy alaposabban megnéztem, már nem féltem tőle. Tudom, ostobaság, hogy megnyugodtam, hisz csak a füzetes regényekben félszemű és foghíjas a bandita, de ez az ember nem látszott veszélyesnek. Csupán fölöslegesnek. Ez az én helyem, gondoltam dühösen. - Üdvözlöm, uram! - mondtam hangosan, jól érhetően, és merészen. Nem mozdult, lekötötte figyelmét érthetetlen tevékenysége a patakmederben. Csak kövek hevertek ott, és tekergőző vízinövények a jéghideg, fodrozódó vízben.

𝟏𝟖𝟖𝟖. ━━━━━━━ Minden a hírhedt gyilkosról és áldozatairól. Ripperológus-képző. FELHÍVÁS! Ez az irományom 2020-ban született, ezért esélyes, hogy néhány helyen változott sajátos véleményem. TR.

- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát." Ha látnád a holtakat, Te nem félnél? A házadban, az iskoládban, a metrón, mindenütt. Lehet, hogy inkább próbálnál tudomást sem venni róluk. Csakhogy az ember nem tudja örökké másnak tettetni magát, mint aki. Lujza sem tudja elkerülni végzetét. A sors pedig egy jóképű, felettébb szószátyár halott fiú alakjában érkezik.

Ebben a könyvben többségében kisebb-nagyobb irományaim fognak megjelenni, amelyek érzelmeim tombolását próbálják egy pöppet csillapítani/enyhíteni. Ezeknek nem terveztem külön-külön egy könyvet szánni. Ha mégis úgy döntenék, mindenképpen jelezni fogom a címénél és/vagy az adott rész végén. Kellemes olvasást kívánok!

Lehet, hogy páran láttátok már valahol ezt az alkotást. Nem, nem posztolom más írását, ez a könyv az előző profilomon volt megtekinthető. Ezt az irományt nagypapám születésnapja ihlette. Nem volt lelki erőm ahhoz, hogy azon napom tegyem ki, mert még mindig fájdalmas pont ez az életemben. Igaz történeten alapul, csupán pár hozzávalót hintettem belé. Kellemes olvasást!