Lassan múlik az idő, minden egy apró pillanat. Rövid percek, hosszú órák, minden csak egy abból a végtelenségből, aminek ő is a része. Picike szösz a semmi közepén. Szépséges gondolatok ezrei száguldanak a fejében, szárnyra kapnak, táncolnak a mindenségben. S valahogy, a lassan múló rövid, mégis hosszú élet alatt, ahogy a levegőben keringőznek, nyomaikat papíron hagyják. Kicsiny lépteik mondatokká, bekezdésekké, történetekké alakítják magukat, ahogy sebtében szedik fürge lábaikat, csodát adva neked, nekem, s mindenkinek ki olvassa. ~Hitori-kun

"Kinyitja a száját, majd becsukja. Ezt megismétli még egyszer, majd elfordítja a pillantását rólam. Egy kis idő múlva ő is lerogy a földre. - Hát ezért jöttem el ide. Hogy nézzem, ahogy felkel a nap - mondja gúnyosan, de megadóan. - Úgy látszik ezért - felelem. - És te miért jöttél, Harcos? - néz rám. Nem tudom a választ, őt nézem és hallgatok. - Az a vicces, hogy közönséges ember és varázsló, mind ugyanolyan feleslegesek vagyunk most. Senki nem tehet semmit. Senki, kivéve egy valakit, akinek a kezében mindannyiunk sorsa van." ❇A történetben előforduló logikai és egyéb hibákért elnézést kérek, elég régen, 12 évesen kezdtem el írni❇

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."