/JungKook ff./ "-Úgy érzem, hogy két teljesen különböző ember vagyok a maszkomban és az alatt. És már nem tudom eldönteni, hogy melyik arc tartozik valóban is hozzám." "Ahhoz, hogy másokat szeress, előbb magadat kell elfogadnod." YoonAh mindig is tisztában volt ezzel, mégsem volt képes elfogadni azt, amit látott. Bármikor megpillantotta magát a tükörben, egy ronda krumpli nézett vissza rá. Egy ronda, kiütéses krumpli. Aztán rátalált a sminkek csodás világára és ezzel egy olyan kiskapura, ami segítségével ő maga is lehetett szép. De amit egy alapozóval annyira el tudott fedni az arcán, azzal még nem tudta rendbe tenni az évek alatt tönkretett önképét és szívét.

/JungKook ff./ " - Nem értem miért kell a karácsonyt mindig ilyen nagydobra verni... - sóhajtott fel mellettem a fiú, ami miatt meglátszódott lehelete a levegőben, majd szép lassan eloszlott, ahogy haladt a hajó a vízen. Én kijelentésére csak szótlanul bámultam a tükörsima víz felszínét és a korlátról a zsebem mélyére süllyesztettem a kezemet, hogy ne fagyjon teljesen szét. - Csak nem te is azok közé az emberek közé tartozol, akik szívügyüknek tartják a karácsonyt és minden áron elakarják másokkal is hitetni, hogy az milyen jó ? - Nem, dehogy - nevettem fel keserűen. - A karácsony csak időpazarlás mindenki számára. Számomra is... " Egy hajóút... Huszonnégy nap... Egy fantomíró... Egy pultos fiú... Karácsony és fagyöngy...

/HoSeok ff./ " - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De legfőképp tudod, hogy mit utálok ? Téged. Jung HoSeok. " Kim HyeRin és Jung HoSeok barátsága soha nem volt átlagos. Maga a találkozásuk is már teljesen abszurd volt és az ember mégcsak soha nem is gondolt volna arra, hogy ilyen bárkivel is történhet. Aztán végül ennek a barátságnak hamar vége lett; ez viszont nem azt jelentette, hogy soha többé nem találkoznak újra. Pár évvel később összehozta őket a munka és az elmérgesedett kapcsolatuk kezdett egy teljesen más irányt felvenni...

/Jimin ff./ " - Igen, igazad van. Nem lehet már részem semmiben, ami valós. De bűn, hogyha én mégis vágyom rá, ha mindezek ellenére élni akarok ? - kérdeztem szememet lehunyva és gyengéden megütöttem a fiú mellkasát. Szememből éreztem, ahogy szép lassan kicsordult egy könnycsepp és arcomról lefolyva a kezemre hullt. - Nem - rázta meg a fejét együtt érzően -, de te már soha nem leszel olyan, mint mi - döfte kíméletlenül szavai tőrét a szívembe, én pedig teljesen összetörten rogytam le a padlóra. Szívem pedig ezer darabjaira hullott, és úgy éreztem, hogy ideje eltűnnöm; örökre. " Körülöttünk vannak a bolyongó lelkek; a szellemek. Ne egy ijesztő valamire gondolj... Inkább egy aranyos kisállat viselkedésű lányra. Na ilyen ember a főszereplőnk. Aranyos, kedves, jó lelkű és fiatal. Túl fiatal. Aztán itt van a BTS. Mindenkinek az jut eszébe, hogy milyen bolondosak, élettel teliek. És ha ez még sincsen így ? Hacsak ez valami látszat ? Ott kezdődik el az igazság feltárása, mikor ez a szellem lány betéved a BTS dormjába. Onnan pedig már nincsen visszaút...

SeoEun, a szöuli klinika főorvosa sosem gondolta volna, hogy valaha menekülnie kell majd abból a házból, az otthonából, ami eddig a nyugalmat és a boldogságot biztosította életében. Azonban ez a pillanat elérkezett, fejvesztve hagyja el a lakást, ahonnan egy másik világba keveredik, ami felborítja minden átlagos gondolatát, amit eddig élete során tapasztalt. Ujjak végén táncoló lángszirmok, állatokkal kommunikálás, vízidomítás, teleportálás, továbbá minden esztelenség, amit eddig a filmek, könyvek hoztak csak fel cselekményszálként. A legnagyobb esztelenség azonban egy személy. A szívdöglesztő, eszméletlen titokzatos Min YoonGi. Gyönyörű borítót készítette: @ThePippaLane A történet alapját egy bizonyos animéből (Naruto) és egy szintén japán meséből (Chihiro szellemországban) merítettem, bizonyára majd sokan felismeritek. Továbbá ha névbeli eltérés előfordul, az nem véletlen, hanem a történet miatt így kellett megfogalmaznom! Started: 2018. 04. 14. Finished: 2018. 11. 28.

/YoonGi ff./ " - Ha két ember háromszor is véletlenül találkozik, akkor azt tudod hogy nevezik ? - nézett rám elfojtott mosollyal, mire nem túl nagy érdeklődéssel, de azért rákérdeztem. - Na hogyan ? - vontam fel fél szemöldökömet. - Sorsnak... " Hazugság. Ha valaki meghallja ezt a szót azonnal valami negatív értelmezéshez társítja. Pedig van olyan is, hogy kegyes hazugság. Hazudsz, hogy megvédj valakit, hazudsz, hogy segíts valakin. Ez máris egy újabb értelmezést ad a szónak. Ellenben... Mindenféleképpen ártani fogsz valakinek. Vagy kicsit, vagy nagyon. Park Choa hazudott. Már csak az a kérdés: mekkorát ?

FIGYELEM! Ez a Lost című könyvem folytatása, ha azt még nem olvastad el, akkor ajánlatos előbb azzal kezdeni^^ " - Túl lépni a fájdalmakon sohasem egyszerű, de együtt lehetséges... " Elesel. Felsegítenek. Ismét elesel... De vajon van, aki felsegítsen ? YeJin nem tudja pontosan mit is kezdjen az életével. Nem akar többet senkinek sem ártani, így meghúzódik a háttérben és folytatja normális életét, amit még a gyakornokság előtt élt. Viszont nem igazán találja önmagát, úgy érzi, mintha lelépett volna a helyes útról. Ezt a gondolatát az is csak erősíti, hogy vannak olyan emberek, akik nem akarják hagyni neki, hogy eltűnjön mellőlük. YeJin pedig hiába próbálkozik annyira, úgy tűnik, hogy még egy szellem sem akarja engedni neki, hogy tovább álmodozzon az átlagos életéről. Hisz YeJinnek a sors nem ezt írta elő. Elesel. Felsegítenek. Ismét elesel... És ismét van, aki felsegítsen.

/Jin ff./ " Rettegek tőlük, de az mégis miért van, hogy ők kivételek ? Miben másabbak, mint a többiek ? " Egy angol lány kénytelen elköltözni Dél-Koreába szüleivel. Mindig alkalmazkodik, soha nem mond ellent és igazán visszahúzódó természet. De vajon minden ugyanígy marad, ha összekerül több hónapra a BTS fiúkkal, akik nem csak, hogy ismeretlenek számára, de valóságosan fél tőlük ?

Logolepsy. Egy lefordíthatatlan szó, melynek jelentése: megszállottság a szavak iránt. Aubrey menekül - a szülei elől, akik mindenképpen orvost akarnak faragni belőle, és a tény elől, hogy hiába végzett eredményesen a bölcsész karon, nem sikerült elhelyezkednie. A kudarcok majdnem felemésztik, amikor összepakol és a lehető legmesszebb költözik otthonától. Ám, úgy tűnik új lakhelyén sem indulhat teljesen tiszta lappal, hiszen "tökéletes" unokatestvére folyamatosan nyomást gyakorol rá. Megnyugvásra csak a virágüzleti munkájában lel, amely nem sokáig marad így, hiszen egy nagyszájú és lusta srác felforgatja mindennapjait. A történetben a BTS tagok nem híresek! Legjobb helyezés eddig: #97 fanfiction kategóriában (2017.03.09.) #93 fanfiction kategóriában (2017.03.10.) #63 fanfiction kategóriában (2017.03.19.) #56 fanfiction kategóriában (2017.03.22.) #27 fanfiction kategóriában (2017.03.26.)

Ineffable: szavakban kifejezhetetlen. Aubrey és YoonGi a végsőkig együtt maradtak, bebizonyítva azt, hogy ők össze tartoznak. Ugyanez viszont nem mondható el NamJoonról és RiRinről... RiRin még másfél évvel később sem felejtette el a fiút, hiába próbálkozik vele szorgosan. Ráadásul az sem segít a helyzeten, hogy Aubrey eljegyzésének alkalmából mindketten részt kell vegyenek egy hétvégi kiruccanáson. A Logolepsy szereplői mind visszatérnek ebben a spin-offban!