Mikor a Bangtan Boys tehetséges énekese, Taehyung betöltötte 23. életévét, huga visszaköltözött Amerikából, hogy meglephesse őt. Arra azonban senki sem számított, hogy a lány távolléte során teljesen megváltozik, sokkalta érettebb lesz az őt érő élethelyzetek befogadására. Vajon a védelmező báty szerepébe bújt Taehyung képes lesz megvédeni hugát, és meg fogja tudni akadályozni a kibontakozó érzelmeket?

Mi lenne, ha a BTS 8 tagú lenne?... És mi lenne, ha ez a tag egy lány lenne? Amit mindig is akart, hogy találjon és megérintsen egy másik embert, nemcsak kézzel, hanem a szívével is De erről Raejae mindig is , aztán találkozott 7 új fiúval 7 új fiú, akik megmutatták neki a világ sokszínségét... talán még meg is mentették saját magától... Minden jog az eredeti írót illeti, csak fordítás Író: @Yoongurrt

Harry Styles és Selena Gomez fanfiction.❤ Felelősséget nem vállalok a +18as részeknél! Selena Gomez egy közel sem átlagos lány. Sok baj van az anyukájával, na meg aztán a padtársával -Harry Styles- is meggyűlik a baja. Nancy a legjobb barátnője, aki támogatja ahogy csak tudja. Selena egy kisvárosban él az anyukájával, aki alig van otthon. Nancy, a barátnője viszont majdnem egy villában él szinte. Selena alig várja,hogy egy önálló életet kezdhessen és hátra hagyja ezt a fejezetet az életében.

Néha majdnem el kell veszítenünk valakit, hogy rájöjjünk mennyire szükségünk van rá.

Kanadában hoki örültek élnek. Mindenki tud legalább egy kicsit korcsolyázni, hiszen ez egy nemzeti sport, amiért minden vérbeli kanadai rajong. Maddie viszont már felhagyott a sporttal, és a jövőjére igyekszik koncentrálni, ám a hoki a testvérei alakjában továbbra is az élete része. A Mendes családban is hasonló a felállás, már csak Aaliyah maradt talpon a jégen, és Shawn az énekes karriert választotta. De mind a ketten, Maddie és Shawn, lelkes szurkolók, így nem is véletlen, hogy a lelátó az a hely ahol először találkoznak. Majd újra és újra meglátják egymásban a hasonlóságokat. Ez a történet arról szól, hogy miképp törik meg a jég két külön világ között, és hidalják át a problémákat, amiket eléjük állít az élet.

A nevem Hayley Anderson. Mióta az eszemet tudom, Central City az otthonom. Az életem egyszerű és átlagos. Hétköznapjaimat az iskolapadban tengettem, míg hétvégén bulizni jártam a haverokkal. Minden tökéletesen haladt, úgy ahogy elterveztem. Közepesnél jobb jegyek, érettségi, barátok, pasi, család (még ha csak örökbefogadtak is), mindenem meg volt. Egészen addig a napig, amíg az a rohadt részecskegyorsító fel nem robbant. Onnantól minden megváltozott.

"-Hát jó. Ha nekik nem kellünk akkor majd magunktól felépítjük a csapatot a szintjükre! Nem kell nekünk a MagCon! Benne vagytok?-kérdeztem Ally-t és Courtney-t mire felkiáltottak. -IGEN! -Akkor hajrá! Court! Te csinálod a Musical.ly oldalt. Ally! Te az instát. Én pedig megalkotom a YouNow-t.-adtam ki a parancsot majd elkezdtük megcsinálni az oldalakat." MagCon FanFiction MagCon Girls Courtney Laura Foyd, Ally Hannah Bruce, and Savanna Amethyst Fox

- Szeretem, de félek, hogy pofára esek... - Az emberek követnek el hibákat és azokból tanulnak. De ha nem szegsz meg szabályokat, akkor nem élsz. Valld be magadnak, hogy szereted, ne állíts falat közétek. Élj és vessz el benne... FIGYELEM! A történet trágár szavakat és 16+ részeket is tartalmaz! 2017.III.6 #12 IN FANFICTION 2017.IV.10 #10 IN FANFICTION

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."