sophieprw18
- Reads 2,558
- Votes 80
- Parts 24
Tudod milyen,amikor úgy ébredsz fel,hogy nem tudod ki vagy? Hogy kik a barátaid,szeretteid? Kikben bízhatsz meg? Vagy, amint kinyitod a szemedet minden sötét, ismeretlenek mindenhol, kellemetlenül rád tapadó ruha, büdös gyógyszerszag, síró alakok,akik visszavárnak és szeretnék,ha olyan lennél mint rég. Tudod milyen? Nos, én se tudtam. Boldog tiniként éltem barátokkal, szerető családdal és sok-sok követővel az Instán,mert ugyebár az a fontos manapság. Aztán egyszer csak felkeltem egy olyan ágyba,ahol a rugó a hátamba áll,ahol mindenki rád mered és válaszokat vár. Szörnyű volt. Mások ilyenkor még a nyári nap utolsó sugarait kihasználva elmennek inni a közeli strandra. Én meg? Más fél hónap kóma után elveszetten ültem egy kórházi ágyon, fejemben kavargó gondolatokkal. Azt se tudtam,hol kezdjem a keresést a válaszokra. Legszívesebben sírva rohantam volna el a világból abban a rettentő kórházi ruhában,amiből ki van a feneked. Na megér egy Snapet? Visszavágytam abba a hétköznapi életbe,amire nem emlékeztem,úgy,ahogy a többi dologra sem. A családomra,a barátaimra,az emlékeimre és arra a borzalmas estére,amikor ez az egész rémálom elkezdődött.
Sziasztok Sophie Davies vagyok, 19 éves és másfél hónapig kómában feküdtem egy autóbaleset következtében. Ami megváltoztatta az életem. Másfél hónap, ennyi kellett,hogy minden a feje tetejére álljon a családomtól kezdve egészen a barátaimon át a szerelmemig. Minden eltűnt,csak a sötétség marad és a vágy,hogy emlékezzek.
- Trágár szavakat és esetleges 18+-os megnyílvánulásokat tartalmazhat