Saját, és nevezetes költők versei, művei.

"Körbeültünk Lola mellém ült. Mármint csak akart. Mert amint leült kinyílt alatta egy ajtó és lezuhant kb. 10 méterrel a föld alá..." Ez öt lány és a világ legőrültebb táborának története.

2913 május 5-t írunk. Kedd. A Föld lázadásának második napja. Houstonban 5 órája szakad a hó. Megállás nélkül. Sok áldozat, kevés túlélő... De hová tűntek azok, akik nem haltak meg, és egy perce még itt álltak mellettem?... Grace csak 3 percre ment el a nappaliból, és a családja minden tagja eltűnt minden nyom nélkül, csak a másfél éves Petrich maradt a szobában, a kiságyban, kisírt szemekkel. A lakásuk fele beomlott, és az a borzasztó, hogy a szomszédok is egytől egyig ködé váltak.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."