CAMERON DALLAS FANFICTION❣️ "Maybe we just should be together" Egy londoni lány, aki új életet kezd Los Angeles-ben, nem is sejti mi minden vár még rá. Nem csak barátokat, az igaz szerelmet is megtalálja, a legjobb barátja haverja személyében. Túl tökéletes, nem? Vajon hol itt a hiba? "Maybe one day we'll wake up, and this will all just be a dream."

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

"Én csak téged akarlak semmi más nem kell" "Szeretlek Leo" Bars And Melody🔜 Fanfiction🔜 Leondre Devries❤

- Szeretem, de félek, hogy pofára esek... - Az emberek követnek el hibákat és azokból tanulnak. De ha nem szegsz meg szabályokat, akkor nem élsz. Valld be magadnak, hogy szereted, ne állíts falat közétek. Élj és vessz el benne... FIGYELEM! A történet trágár szavakat és 16+ részeket is tartalmaz! 2017.III.6 #12 IN FANFICTION 2017.IV.10 #10 IN FANFICTION

Mondanám hogy kezdem az elejétől,de ennek a történetnek sajnos nincsen eleje.Vagy ha van is,én nem tudom,hogy hol kezdődik.Szóval mi lenne hogyha az eleje helyett inkább a tényeket mondanám el?Igen így jó lesz.Szóval tizenhat éves vagyok és van egy bátyám aki annak ellenére hogy hamarosan betölti a tizenkilencedik életévét még mindig szörnyen komolytalan.Most végzős és még teljesen bizonytalan a jövőjével kapcsolatban.Amit nem is értek hiszen a legjobb barátjának Shane-nek már teljes elképzelése van a további életével kapcsolatban.Shane.Úgy látszik gyorsan a lényegre tértem.Lassan tizenkét éve a bátyám barátja.Mindig együtt lógnak.Pontosabban mindig nálunk lógnak.És hát mondhatni mára már teljesen megszoktam a jelenlétét.Legalábbis azt hittem. Első a romantikus kategóriában 2017.szept.23.👅🤘🏿❤️

A nevem Theresa Clark. Hat évvel ezelőtt még csak egy átlagos 16 éves lány voltam, álmokkal vágyakkal. A családom büszke volt rám, mert eléggé tehetsées voltam. Mondhatni mindenben. 16 éves voltam, mikor beleszerettem Steven Cox-ba. Terhes lettem, ám Steven-nek közben beindult a focista karrierje, én így nem tehettem semmit sem... Ha érdekel olvasd el! Minden jog engem illet! Előfordulnak benne trágár szavak! 2018.06.04. 1. a reményben🤗, 3. a fociban⚽️ 2019.01.14. 1. a fociban⚽️ 2020.05.29. 1. a sportban⚽️🏅 2020.07.02. 1. a halálban⚰

Kimberly Simson egy 16 éves tinédzser lány.Az összetartó osztály elutazik osztálykirándulás alkalmából két hónapra Londonba, de az osztálykirándulás mássá válik Kim, Chris, Ryan és Ricsi számára, amint az apja álláslehetőséget kap. Kimnek minden barátját Budapesten kell hagynia, ami nehezére esik. Londonban minden megváltozik. De mi lesz a barátjával ? Milyen lesz az iskola ? Vajon miért olyan a szomszédfiú, amilyen ? Fogja még viszont látni az osztálytársait ? Tarts Kim- mel, és megtudod ! Részlet a könyvből: „- Gyűlöllek...- fröcsköltem a képébe. - Nem kellene ezt újragondolnod ?- lépett közelebb, mire én reflexszerűen hátráltam, minek következtében hátam egy falnak csapódott. - Ezen semmit sem kell átgondolni.- néztem egyenesen a szemeibe. Kezét az arcomra helyezte, majd közelebb hajolt hozzám. Ajkainkat már csak pár centiméter választotta el, én pedig lehunytam a szemeimet. Ekkor gúnyosan felröhögött. - Álmodozz csak, királylány.- vigyorgott, mire kipattantak a szemeim, és mire felfogtam, hogy csak játszadozott, tenyerem egy jókorát csattant az arcán."

Egy tábor amiben minden megváltozik. Amiben Én Katy teljesen más világba csöppenek. -Adam ez mi volt-kérdeztem barátom. -Katy nyugodj meg ez a lény nem bánt-de itt elájultam a félelemtől. Pár év múlva már nyakig benne voltam az egészben és elkerültem egy különleges iskolába ahol nagyon fura dolgok történtek... Az elején NEM fantasynak indult és ez meg is látszik rajta! 18+ részeket is tartalmaz helyenként!

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."