Niana egy eldugott kisvárosban Catway-ban él édesanyjával Manuélával. Képessége miatt, kénytelen volt magántanulóként folytatni az iskolát, miután egyre többen fedték fel látnoki képességet. Megpróbálnak távol maradni az emberektől, mert félnek. Édesanyja attól tart, hogy lányát rossz célokra használnák fel, így távol tartja őt jóformán mindenkitől. Ám egy napon minden megváltozik. Manuela felfedi a titkát: hónapok óta van együtt egy férfival, aki nem mellesleg démon. Nincs bajuk a démonokkal, de sosem voltak túl jóban sem. Niana kifejezetten nem bízik bennük! A démonok a hozzá hasonlókat kisebb rendűnek tartják, és nem is kedvelik őket. Miután megismeri az újdonsült családot, az élete sokkal rosszabbá válik, mint azt valaha gondolta volna! Egy fedél alatt él azzal a személlyel, akinek az ősei megölték a hozzá hasonlókat. ( Indult: 2018. 01. 24)

Hogy hogyan voltam képes beleszeretni a legkiállhatatlanabb emberbe akivel valaha összehozott a sors? Nem minden az első benyomás. #1 - romantikus 2018/6/23 #3 - romantikus 2018/4/8 © minden jog fenntartva 2017. október 21.

Sziasztok ebben a storyban a rajzaimat fogom feltölteni. 13 éves korom óta kezdtem komolyabban rajzzal foglalkozni és azóta igyekszem egyre többet fejlődni. Szeretnék a tetoválás irányába elmenni, remélem megvalósul.

Sziasztok olvasók és mindenki más egyéb. Itt van életem első irománya, melyet unalomból dobtam össze réges-rég. Nem rég akadtam rá, és gondoltam felteszem. Nem valami nagy cucc, de remélem lesz aki elolvassa.. :3 A homokvihar elvonulóban volt, halottakat hagyva maga után. Orkok és emberek. Egy egész hadsereg lelte halálát itt a perzselő sivatag hatalmas pusztaságában. Egy erre járó azt hinné, hogy ádáz, vad csata dúlt a két nép között, és egyik fél sem győzedelmeskedett a másik felett. Pedig a valóság más. Sokkal borzalmasabb történt mint egy egyszerű küzdelem. A halottakon látszik, hogy szörnyű véget értek. Lelkük megsemmisülten bolyong a forró homok buckái között, arra várva, hogy megbosszulják a kegyetlen végüket. Felemelem a fejem, vadul sajog minden porcikám. Körülöttem szétroncsolt tetemek és szanaszét hagyott végtagjaik heverésznek a vérben áztatott homokban. A homokvihar tovább tombol a horizontnál Uri'Ughar hegyeit verdesve, de itt még sincs szél. Nincs egy árva szellő sem. A déli nap vadul tűz, de nem ad forróságot, nincs sem hideg, sem meleg. A közelben, tőlem néhány méternyire, pár fekete madár lakomázik a halott testekből, sőt az egyik elesett még él, legalábbis mocorog. Magatehetetlenül üvölt, miközben élve kiszaggatják a belsőségeit, de hangja nem ér el idáig. Csend van, ordibáló csend, megállt az élet. Umbragin szolgái lesújtottak, irgalmatlan halált hagyva maguk után. Csak én lélegzem, csak én élek... még.

Rajzok, festmények és minden más, amit művészet címszó alatt lehet említeni. Meg az is, amit nem. [2018-2019-2020] ---> további rajzok az Instagram oldalamon (skira_art)

Ide az időnként előbukkanó, nem túl hosszú, egyoldalas történeimet fogom kirakni

Egy kép, egy gondolat. #8 chicklit okt 16

- Miért csinálod ezt? -kérdeztem, és a hangom már remegett az idegességtől. Nem fogok sírni miatta. Megfogadtam, hogy soha többet nem fogok érte egy könnyet se ejteni. - Mégis mit? - Hogy mikor sikerül rendbe hoznom az életemet, te felbukkansz és ismét tönkreteszed azt. - Akkor mért nem felejtesz el? -kiabálta a szemembe azt a kérdést, amire azt hittem, hogy a válasz magától értetődő. - Mert nem tudlak. Eltelhet akármennyi idő, akkor sem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy igen is van esélyünk egy boldog, közös jövőre. De nem tudom eldönteni, hogy te a sötétséget vagy a fényt vonzod be az életembe. -mondtam, mire közelebb lépett hozzám, és végig simított az arcomon. - Én okoztam életed legsötétebb napjait. Azt hiszem egyértelmű a válasz. - Pont ez a baj. Te okoztad életem legsötétebb és legfényesebb korszakát is, de mégis szeretlek. És a szeretetnél semmi sem tudja jobban elkergetni a sötétséget.

A Tumblr Idézetek :3 könyv második része. :)

Idézetek a tumblr-rõl. :) Best; #1. in Költészet [2017.08.09.]