Az óra csendben zajlott. De hát ez mind szép és jó volt addig amig egy cetlit nem csúsztatott a kezem alá. Ez állt benne: Martinus vagyok. Téged hogy hívnak? Martinusra néztem de nem szóltam semmit, csak vissza adtam neki a papírt üresen. - Szóval nem akarsz beszélgetni. - mondta halkan. Rá néztem aztán vissza fordultam és könyvemet kezdtem el bújni.