pulcsislany
Először csak álmomban láttam.
A lilás szemek szinte a lelkembe láttak. Már nem emlékszem mit mondott arra sem, hogy hol is vagyunk. Még csak a nevére se.
Csupán a szeme maradt meg. És az arca. Minden vonása, a mosolya, a hangja, szürkésbarna hajának hullámos zuhataga amint gyengéden a vállára bomlott.
Akár ki is ő, melegséggel tölt el. Persze nem a felnőttes módján. Hanem mint ha egy régi barátomat látnám vagy csupán egy darabot magamból.