A mágia szétrágta a világot. Az Ősi portálok recsegve kötnek össze múltat és jövőt, de én, a Vörös Kard felderítő parancsnoka, gondoskodom arról, egyik se nyíljon ki. Legalábbis jobb napokon ezt a célt tűzöm ki magamnak. Az alvilág Hóhérként emleget. Nemcsak legyőzöm az ellenségeimet, kiirtom őket a történelemből is. Hideg fejjel harcolok, hidegebb acéllal ölök. Ha elég rossz napom van, végignézem, miként omlik össze körülöttem a világ. A múltam sötét. A jelenem káosz. A jövőm kérdőjel. De amíg a portálok pecsét alatt vannak, és az ellenségeim képesek beszélni ahelyett, hogy egy gödör alján feküdnének, addig van dolgom. Ha közben lecsúszik néhány korty? Legalább nem kell józanul végignéznem az egészet. Mágia, vér és régi bűnök kísértenek. Egy iszákos rúnamester vagyok, akinek még a démonok sem mernek hátat fordítani. Hóhér - 1. Jégszilánkok: Megtanultam, a harcot hideg fejjel kell vívni, a mágiát fegyelemmel kell uralni, a rumot pedig üvegből kell inni. Elhittem a mesterem minden szavát a világról, de későn eszméltem rá, hogy a tanításai édesebbek voltak a méznél, és gyilkosabbak az acélnál. Hosszú évekig csak küzdöttem, miközben a világ sebesen folyt el mellettem. Aztán jött a szerelem, és minden megváltozott. Azóta az életemet mágikus katasztrófák és annyi bűn fűszerezi, amiért máshol máglya jár. Meddig lehet tűrni a fájdalmat? Mikor jön el a pillanat, amikor az ember a kést választja a társa helyett? Minden útnak van egy leágazása, de ha egyszer ráléptél, már sosem térhetsz vissza. A kérdés csak az: lesz-e valaki, aki elvezet a végsőkig, vagy egyedül kell végignéznem az egészet egy üveg rummal a kezemben? *** A borító alapja Canvával készült, a finomítást pedig AI segítségével csináltam.

Unatkozásaim tárháza. Egy aprócska kis válogatás, amiben minden rövid írásom, novellám és egyéb benne lesz. :) * * *

Azt mondják, mindenki a saját démonával táncol egy véget nem érő ritmusra. Én az enyémbe beleszerettem. Azt hittem, angyal. Tévedtem.

Lilian: Az egyetem falai között mindenki a jövőjét építi, én viszont csak próbálom túlélni a jelent. Azt hittem, a legnagyobb bajom az idegesítő barátnőm vagy a vizsgadrukk, de aztán megjelent Ő. A szomszéd ablakból figyel. Évek óta nem éreztem ezt a zsigeri, lüktető feszültséget. Amikor a múltam árnyai elkezdenek utánam nyúlni, már nem tudom, hogy egy védelmező ölelésre vágyom, vagy egy olyan éjszakára, ami végleg megsemmisít. Csapdába estem, és a kijáratot talán egy idegen kulcsa nyitja. Dominic: A türelem a legerősebb fegyverem. Pontos terveim vannak, és sosem hibázok. Az új lakásom nem menedék, hanem egy megfigyelőpont. A szomszéd lány pedig több, mint puszta látvány: ő a tökéletes vászon. Akarom őt, ezért kivárom a tökéletes pillanatot. A város eközben vérben és festékben úszik. Egyetemista lányok és művészek tűnnek el a semmibe, hogy aztán bizarr, halott remekművekként kerüljenek elő. Egy megszállott elme tökéletes kompozíciókká formálja az áldozatait. Ebben a játszmában a bizalom halálos ítélet, a vágy pedig a legélesebb kés. Vajon ki lesz a megmentő, és ki a bíró, amikor az utolsó ecsetvonás is a helyére kerül? * * * A borító alapja, a Pixabay-ről származik. 2025. 05 .10 -

Sorinne Mallory, a festőnek készülő lány éjszakánként sohasem álmodott, de a tizenhetedik születésnapján ez megváltozik, és jelenetek bontakoznak ki előtte a régmúltból. Szeptembertől az a srác, aki évekig észre sem vette, hirtelen közeledni kezd felé. És az új osztálytárs is furcsán viselkedik. A szakadt lány a metró aluljáróban pedig pont úgy néz ki, mint Sorinne. És ha mindez még nem lenne elég, egy árny is feltűnik néha a tükörben, hogy érthetetlen jeleket mázgáljon az üvegre... Lehet, hogy Sorinne megőrült. Vagy talán mégsem. Lehet, hogy mindez összefügg.

Soren Mallory, a festőnek készülő meleg fiú éjszakánként sohasem álmodott, de a tizenhetedik születésnapján ez megváltozik, és jelenetek bontakoznak ki előtte a régmúltból. Szeptembertől az a srác, aki évekig észre sem vette, hirtelen közeledni kezd felé. És az új osztálytárs is furcsán viselkedik. A szakadt srác a metró aluljáróban pedig pont úgy néz ki, mint Soren. És ha mindez még nem lenne elég, egy árny is feltűnik néha a tükörben, hogy érthetetlen jeleket mázgáljon az üvegre... Lehet, hogy Soren megőrült. Vagy talán mégsem. Lehet, hogy mindez összefügg.

Eme kisregény sorozat harmadik kötete leginkább az előző kötetben kialakult konfliktus helyzetre hegyezőik ki, vajon mi történik antihőseinkkel? Vajon a kötet végével milyen hatalmas történések veszik kezdetét melyet a következő kötetek végig a vállukon hordanak majd? Ha érdekel mi lesz a sorsa a két földrésznek és annak lakóinak olvassátok szeretettel és a következő kötetben még érdekesebb szálak fognak kibontakozni. Előző köteteim elérése: 1. kötet: https://www.wattpad.com/story/319683567-zephyr-kr%C3%B3nik%C3%A1i-a-kezdet 2. kötet: https://www.wattpad.com/story/321097019-zephyr-kr%C3%B3nik%C3%A1i-testv%C3%A9ris%C3%A9g

Valami megváltozott. De mi? Rin teljesen összezavarodottan keresi fel Kagomét, hogy segítsen neki kibogozni a kusza szálakat, hogy mitől ver hevesebben a szíve. Talán beteg?