"-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt? -Mit?-mosolygott rám aranyosan. -Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit? -Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog. A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok." ~Kezdés: 2017.04.03. ~Minden szerzői jog fenntartva!

Iskola... mennyire izgalmas! Főleg egyedül. kívülállóként figyelni, ahogy mindenki szánalmasan vidám... Szar érzés. Semmi különös, átlagos hülye picsák és bunkó parasztok gyülekezőhelye. Mi a lesz itt velem?!?! Figyelem! Káromkodás! Érdekel egy antiszociális lány élete? Esetleg tudni szeretnéd, hogy mi jöhet ki ebből az egészből? Csak nézz bele... Lehet, hogy a dolgok váratlanul máshogy alakulnak.

Abby egy stréber lány. Nincs senkije csak a két barátnője Samantha és Emma. Na meg a nővére Helena. A lány titokban fülig szerelmes a nagyképű, beképzelt Luke Hemmingsbe teljesen addig amig meg nem jelenik a bunko de helyes Hugo Olivera

Mondanám hogy kezdem az elejétől,de ennek a történetnek sajnos nincsen eleje.Vagy ha van is,én nem tudom,hogy hol kezdődik.Szóval mi lenne hogyha az eleje helyett inkább a tényeket mondanám el?Igen így jó lesz.Szóval tizenhat éves vagyok és van egy bátyám aki annak ellenére hogy hamarosan betölti a tizenkilencedik életévét még mindig szörnyen komolytalan.Most végzős és még teljesen bizonytalan a jövőjével kapcsolatban.Amit nem is értek hiszen a legjobb barátjának Shane-nek már teljes elképzelése van a további életével kapcsolatban.Shane.Úgy látszik gyorsan a lényegre tértem.Lassan tizenkét éve a bátyám barátja.Mindig együtt lógnak.Pontosabban mindig nálunk lógnak.És hát mondhatni mára már teljesen megszoktam a jelenlétét.Legalábbis azt hittem. Első a romantikus kategóriában 2017.szept.23.👅🤘🏿❤️

Voltál már valaha szerelmes? Ugye milyen klisés kérdés ez? Pedig tudom, most valakire gondoltál. Biztos tapasztaltad már valamely ágát, ha nem az egésszel megismerkedtél. Pontosan tudod milyen, amikor szétfeszíti a mellkasod az a kimondhatatlan érzés, amikor vele vagy, rá nézel, vagy csak gondolat csupán. Pontosan tudod, hogy ez az öröm fele annyira sem intenzív, mint amilyen fájdalmas tud lenni. Pedig csak egy kémiai folyamat, ami egyszerűen és észrevétlenül gyökeret vet, és lassan kivirágzik bennünk. Teljes pompájában fog virítani vagy épp elhervad, elsorvad, meghasad, és addig élősködik ameddig a reményünk öntözi. Kivághatod, akár egy fát, de a gyökerei még szorítani fognak. Rajtad múlik, hogy benn hagyod, újra növeszted, vagy pedig gyökerestül kitéped, habár a helye örökre ott marad, akármilyen mélyre is nőte be magát. Ami egyszer hozzád nőtt, annak mindig marad nyoma. Minden szerelmi történet, amiről legtöbbször olvasunk jól végződik, pedig mind tudjuk, hogy a valóságban mindig elromlik valami, és a fiú úgysem fog megváltozni a lányért. De mi van akkor, ha a lánynak kéne megváltoznia? Ha a lány is ugyanúgy mérgezi a fájukat, mint a fiú. Sőt, azon versenyeznek ki tépi ki előbb egymás, vagy éppen a saját gyökereiket. De ebben a viszályban nem csak ők, hanem mások is részt vesznek, köztük a lány három túlféltő bátyja is.