atlantis || markson
„- És mit érzel? - pillant rám aggódva. - Leszarom. - Mark, az nem egy érzé-... - Leszarom - szakítom félbe, és nem veszek tudomást róla, amit nehezen, de végül elfogad. Bárcsak én is képes lennék azt, hogy őt egy kicsit sem... szarom le." .atlantis - elveszett emlékek. MARK TUAN egész életében egy árvaház ölelésé...