"- Úgysem mered. Tudtam, hogy még egy kis fogadástól is vissza riadsz... - mondta félmosollyal - De hát te már csak ilyen vagy, nem igaz, Mio? Még mindig olyan vagy, mint régen. - vigyorodott el még jobban, szemei egészen gúnyosnak hatottak. - Nem vagyok gyáva! - kiállatottam, majd határozottan kezet nyújtottam neki, tettemre már fogai is kivillantak úgy mosolygott, elfogadta jobbomat és megszorította. - Ezzel a fogadás megkötetett! Holnap találkozunk kicsi fiú! - kacsintott rám, majd kérdésekkel és megremegő ujjakkal otthagyott." 1# shounen - 2019. 05. 13 4# - önbántalmazás - 2019.02. 06 1# - titkok - 2019. 05. 13 1# - barátok - 2018. 05. 17 1# - véletlen - 2018. 09. 19 407# - boyxboy - 2019. 05. 08 2# - fiúxfiú - 2018. 05. 01 1# - titok - 2019. 05. 09 1# - depresszió - 2018.09. 22 1# - gyilkosság -2018.09. 19 5# - fegyver - 2018. 09. 26 9# - fogadás - 2018. 09. 26 1# - shounen - 2019. 05. 08

The line started moving and I could feel myself growing extremely anxious. Everyone was watching, everyone would see. "Name?" The doctor asked me. My heart was racing, "Lia Deliz." "Put your arm in the machine," she instructed and I slowly inserted my right arm. Please don't do this. Please don't work. My worst nightmare was happening in slow motion and I couldn't do anything to stop it. Relieved that I wouldn't be the only werewolf out of the closet, I turned around and met Roan's eyes. "See you on the other side," He didn't say anything or give me any reassuring gesture. "Miss Deliz?" The doctor questioned and I nodded, anxiously awaiting my results, "Positive." *** ~4th in series but can be read as a standalone~