- Eressz el kérlek ez fáj. Mondtam neki könnyes szemmel. De mint ha falnak beszélnék tovább szorította a kezemet. - Majd akkor el eresztelek ha bocsánatot kérsz. Mondta a mély dörmögös hangján. - De hát te jöttél nekem, neked kéne bocsánatott kérned. Suttogtam, de ő még is meg hallotta. Fel emelte a kezét, és kész...
Egy láthatatlan fiú, és a suli menő fiúja meg egy fogadás, na vajon milesz ebből ? Részlet! -De miért? Kérdezem értetlenül. -Azt mondta te az övé vagy, és hogy ne menjek a közeledbe, egy darabig nem is vettem komolyan. De mikor le löktek a lépcsőről, most meg megvertek, már nagyon megijedtem, de egyszerűen nem akar...