/JungKook ff./ " - Nem értem miért kell a karácsonyt mindig ilyen nagydobra verni... - sóhajtott fel mellettem a fiú, ami miatt meglátszódott lehelete a levegőben, majd szép lassan eloszlott, ahogy haladt a hajó a vízen. Én kijelentésére csak szótlanul bámultam a tükörsima víz felszínét és a korlátról a zsebem mélyére süllyesztettem a kezemet, hogy ne fagyjon teljesen szét. - Csak nem te is azok közé az emberek közé tartozol, akik szívügyüknek tartják a karácsonyt és minden áron elakarják másokkal is hitetni, hogy az milyen jó ? - Nem, dehogy - nevettem fel keserűen. - A karácsony csak időpazarlás mindenki számára. Számomra is... " Egy hajóút... Huszonnégy nap... Egy fantomíró... Egy pultos fiú... Karácsony és fagyöngy...

/JungKook ff./ "-Úgy érzem, hogy két teljesen különböző ember vagyok a maszkomban és az alatt. És már nem tudom eldönteni, hogy melyik arc tartozik valóban is hozzám." "Ahhoz, hogy másokat szeress, előbb magadat kell elfogadnod." YoonAh mindig is tisztában volt ezzel, mégsem volt képes elfogadni azt, amit látott. Bármikor megpillantotta magát a tükörben, egy ronda krumpli nézett vissza rá. Egy ronda, kiütéses krumpli. Aztán rátalált a sminkek csodás világára és ezzel egy olyan kiskapura, ami segítségével ő maga is lehetett szép. De amit egy alapozóval annyira el tudott fedni az arcán, azzal még nem tudta rendbe tenni az évek alatt tönkretett önképét és szívét.

/HoSeok ff./ " - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De legfőképp tudod, hogy mit utálok ? Téged. Jung HoSeok. " Kim HyeRin és Jung HoSeok barátsága soha nem volt átlagos. Maga a találkozásuk is már teljesen abszurd volt és az ember mégcsak soha nem is gondolt volna arra, hogy ilyen bárkivel is történhet. Aztán végül ennek a barátságnak hamar vége lett; ez viszont nem azt jelentette, hogy soha többé nem találkoznak újra. Pár évvel később összehozta őket a munka és az elmérgesedett kapcsolatuk kezdett egy teljesen más irányt felvenni...

/Jimin ff./ " - Igen, igazad van. Nem lehet már részem semmiben, ami valós. De bűn, hogyha én mégis vágyom rá, ha mindezek ellenére élni akarok ? - kérdeztem szememet lehunyva és gyengéden megütöttem a fiú mellkasát. Szememből éreztem, ahogy szép lassan kicsordult egy könnycsepp és arcomról lefolyva a kezemre hullt. - Nem - rázta meg a fejét együtt érzően -, de te már soha nem leszel olyan, mint mi - döfte kíméletlenül szavai tőrét a szívembe, én pedig teljesen összetörten rogytam le a padlóra. Szívem pedig ezer darabjaira hullott, és úgy éreztem, hogy ideje eltűnnöm; örökre. " Körülöttünk vannak a bolyongó lelkek; a szellemek. Ne egy ijesztő valamire gondolj... Inkább egy aranyos kisállat viselkedésű lányra. Na ilyen ember a főszereplőnk. Aranyos, kedves, jó lelkű és fiatal. Túl fiatal. Aztán itt van a BTS. Mindenkinek az jut eszébe, hogy milyen bolondosak, élettel teliek. És ha ez még sincsen így ? Hacsak ez valami látszat ? Ott kezdődik el az igazság feltárása, mikor ez a szellem lány betéved a BTS dormjába. Onnan pedig már nincsen visszaút...

FIGYELEM! Ez a Lost című könyvem folytatása, ha azt még nem olvastad el, akkor ajánlatos előbb azzal kezdeni^^ " - Túl lépni a fájdalmakon sohasem egyszerű, de együtt lehetséges... " Elesel. Felsegítenek. Ismét elesel... De vajon van, aki felsegítsen ? YeJin nem tudja pontosan mit is kezdjen az életével. Nem akar többet senkinek sem ártani, így meghúzódik a háttérben és folytatja normális életét, amit még a gyakornokság előtt élt. Viszont nem igazán találja önmagát, úgy érzi, mintha lelépett volna a helyes útról. Ezt a gondolatát az is csak erősíti, hogy vannak olyan emberek, akik nem akarják hagyni neki, hogy eltűnjön mellőlük. YeJin pedig hiába próbálkozik annyira, úgy tűnik, hogy még egy szellem sem akarja engedni neki, hogy tovább álmodozzon az átlagos életéről. Hisz YeJinnek a sors nem ezt írta elő. Elesel. Felsegítenek. Ismét elesel... És ismét van, aki felsegítsen.

/Jin ff./ " Rettegek tőlük, de az mégis miért van, hogy ők kivételek ? Miben másabbak, mint a többiek ? " Egy angol lány kénytelen elköltözni Dél-Koreába szüleivel. Mindig alkalmazkodik, soha nem mond ellent és igazán visszahúzódó természet. De vajon minden ugyanígy marad, ha összekerül több hónapra a BTS fiúkkal, akik nem csak, hogy ismeretlenek számára, de valóságosan fél tőlük ?

Park Min Ah 26 éves rendőrnő. Talpraesett, magabiztos, magának való. Négy évesen lett árva, és egy katonai árvaházban nevelkedett. Egész életében egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy megtalálja a szülei gyilkosát, és bosszút állhasson rajta. Két öltönyös fickó lépbe Minah életébe, akik minden nyomozati anyagát követelik tőle, amit a Dragons nevezetű bandáról összegyűjtött, és egyúttal felajánlják neki, hogy csatlakozhat a BTS nevezetű titkos katonai szervezethez. Minah él a lehetőséggel, mert kíváncsi mit is rejt a BTS valójában. Csak arra nem számít, hogy ahhoz, hogy folytathassa nyomozását a szülei gyilkosa után, be kell küzdeni magát a három legerősebb csapatba, és azok közül is a legjobbakhoz, az Alfákhoz. Cím: Alfák (BTS) Szereplők: Park Min Ah (oc), BTS (nem mint banda), oc-k Műfaj: Heteró, akció Figyelmeztetés: Trágár beszéd, 16+ fejezetek, erőszakos jelenetek

- Ti meg mit műveltek? - harsant bele az edzőterem csendjébe Jungkook féltékeny és dühös hangja. - Edzünk - nézett rá V elégedetten és győzedelmesen. MinAh pedig kihasználta az alkalmat, és lelökte magáról a fiút, majd elhagyta a ringet. V számára a pillanat elillant. - Így szoktatok edzeni? - fonta karba a kezeit maga előtt Jungkook. - Sokféleképpen szoktam edzeni - hajolt a fiú füléhez MinAh, lehelete végigcikázott Jungkook nyakán kidagadó ereken. - Kösz a bemutatót V - kacsintott felé, mire a fiúnak széles vigyor terült el az ajkain, mert befutónak érezte magát.

Mindenki ismeri az alap sémáját egy kapcsolatnak. Először ismerkedés, bókolás, aztán randi. Kicsivel később jöhetnek az együtt töltött esték, majd az a bizonyos pillanat, mikor egymásnak adjátok magatokat, ezáltal a bizalmat, és az életeteket is. Azonban senki se beszél arról, hogy mi történik, ha ez a sorrend felcserélődik. Mindig is tudtam, hogy lehetetlen személyiség vagyok, de mikor beengedtem a házamba azt a férfit, aki az egyik buliban elvette a szüzességem, úgy éreztem sosem fogok tudni megbocsájtani magamnak. Ebben közrejátszott az erős vonzalmam a férfi felé, aki mindezt persze tárt karokkal várta. A hullámvölgyek, amibe vezetett sohasem látott utakat nyitott meg előttem, amire bár féltem rálépni, ő gyengéden mégis előrelökött. ,,- A listám végén te vagy, Minho" #1 Minho 2019.04.13

Fordul a kocka, most már ki temet kit? { Alternativ befejezés, saját karakter}