SuperPussies(cikluskomédia egy részben)
készült: április 1. tiszteletére, Paint program segítségével :DD
készült: április 1. tiszteletére, Paint program segítségével :DD
- Ezért is akarsz szakítani Andrissal? - kérdezte Marcell közelebb lépve. - Szakítok vele? - nézett fel hirtelen Locska. - Én nem mondhatom ki helyetted. - De mi lesz, ha...? - kérdezte Locska, és kiitta az utolsó utáni kortyokat is. - Ha rosszul döntöttél? - fejezte be helyette a bátyja. - Igen. - Ugyanaz lesz, minth...
Amikor előttem állt, a száját néztem. Beharapta az alsó ajkát, aztán elengedte. Nem mertem mozdulni, de a világ megmozdult körülöttünk. Újabb kocsi ment el az úton, a reflektorfény megtáncoltatta a szertár berendezéseit. Tudtam, hogy meg fog történni. Tudtam, mert ha nem, azt nem éltem volna túl. Melyikünk hajolt elő...
"Lee hálóingjének fehérje szinte kiviláglott a dunyha alól, éles kontrasztban állt a hajának feketéjével, amit hiába font be, máris szétzilálódott tincsek omlottak belőle a párnára. Emma még mindig nem tudta megfogalmazni magának, hogy amikor először meglátta Lee-t végre a londoni ruhái nélkül, akkor ismerősebbnek tűn...
ILJA: Mi lenne, ha abbahagynánk akkor? (törökülésben leül vele szemben, és még mindig az ujjvégeit dajkálja) ANNAMARI: Mit? ILJA: Ezt az egész szakítást. Azt mondtad, hogy nem is akartad. Akkor...? ANNAMARI: De mégis megtettem. ILJA: Miért? ANNAMARI: (nyitott szemmel, de a plafont bámulva) Nem lehet csak... Nem l...
- Nem teszek semmit, ígérem - suttogta a Dán. - Bármennyire is szeretnék, nem érek hozzád, ha nem akarod. - Te szeretnél...? - suttogta a lány is. - Hát nem egyértelmű? - Nem az. - Miért? Úgy értem, mondd el, hogy a legközelebb jobban csinálhassam, mert én eddig azt hittem, hogy egész este jeleket küldök, és... - mond...
Mona Ramezani szabálykövető muszlim nőként nevelkedett, minden arab férfi álma. Hogy mi a gond mégis vele? Nem tud szülni egy gyereket sem, főleg nem egy fiút. Annak ellenére, hogy Chicagóban, a szelek városában él, Mona alig tud valamit erről a városról, főleg nem az országról. Egész nap a lakásban tesped anyósával...
Van egy herceg, aki elvesztette az emlékeit, és van egy fiú, akinek ezeken kívül semmi kincse. És van egy lusta, fülledt nyár, egy távoli eldugott szigeten. És talán van idő a gyógyulásra is. . Ez a kisregény egy másik könyvem szereplőjének az agyából pattant ki, Panni írta A DOLOG ANGI TESTÉVEL-ben, ahogy ennek az e...