„- Szóval szerinted ez még csak a harmadik volt? Dazai szemei tágra nyíltak. - Hogy... - vonta volna kérdőre az idősebbet, de az egy laza mozdulattal leintette és a tükörben kezdte méregetni enyhén megviselt arcát. - Ne nézz idiótának, én is tudok róluk. Plusz egyszer én hagytalak ott...úgy tűnik, nem csak neked megy jól az eltűnés egy jó egyéjszakás után. Ez a negyedik volt, Osamu" [Megj: ha nem tudod mi az az omegaverse, @IwaAoichan egyik soukoku írása szintén omegaverse, és ő kifejti mi az] kezdés: június 4.

Minden ember ítélkezik, így mi magunk sem vagyunk ez alól kivételek. Ítélkezünk külső, belső jegyek alapján, vagy bármi más miatt is. Ide párat hozok - illetve, ha lesznek mások, akkor ők is -, amelyekkel magam szembesültem - vagy ők - így vagy úgy. Szeretném, ha minél többet feltüntetnénk, és hogy NEM kellene elítélni valakit egyetlen apró dologért, amelyről nem feltétlenül ő tehet.

Saeki Yuriko egy 18 éves átlagos lány, átlagos élettel, átlagos barátokkal, éli mindennapjait szülővárosában. Bár kalandvágya hatalmas volt, soha nem történt semmi különleges az életében, mindaddig, míg egy viharos este valaki egy rejtélyes csomagot nem hagyott szülőháza ajtaja előtt. A csomagban egy különösen lilán pislákoló gömböt talált, amit miután megérintett, a gömb egy dimenzió utazásba uszította a lányt. Egy dimenzióba, ahol sárkányok, gonosz erők, emberfeletti lények, és minden olyan dolog létezett amiről eddig csak az iskola padban álmodozott. Yuriko eszméletét visszanyervén döbbent rá, hogy számára egy teljesen ismeretlen helyre került, ahonnan talán már sosem tér újra haza.

Alice, a young, insecure artist decides to try herself out in the field of digital art with the new tablet she got for Christmas. She faces many difficulties, including not functioning laptops, self doubt and high self critisizm. On her journey she has to learn not only to depend less on bases, but to learn from her mistakes to become a better artist and a better person. However, there's one obstacle she has to face, and it's the well-being of the viewers' eyesight. Will she be able to not ruin it, or will the viewer get eye cancer? Only time will tell Start: 2018.12.28

Nem vagyok túl jó a leírásokban, ezért nézzétek el nekem, hogy most nem írok ide semmit. Talán ez még változhat, de addig elégedjetek meg azzal, hogy ez egy soukoku-s sztori, amiben Chuya és Dazai nem ismerik egymást, és semmi köze az eredeti mangához/ animéhez

"Árva vagyok, voltam és leszek is... Nem tehetem jóvá a bűnöm! Vége!-és zuhanok az ismeretlen be. Csak az jár a fejembe, hogy a Pokol vajon jó hely-e?" "Mi ez a hely? Miért vagyok itt? Mi lehet odabenn? Félnem kéne? Esetleg elfussak? Vagy inkább maradjak? Már abban sem vagyok biztos, hogy én tényleg Luna Kayaba vagyok..." Ez a kis történet egy Luna Kayaba nevű lányról szól, aki el akarja dobni az életét. A Múltja és a Jelene is szörnyű. De lehet, hogy a Jövője nem. Ezt nem tudhatja. Ő csak cselekedik és ugrik. Vajon mi történt a múltjában? Miért akarja feladni az életét? Miért utálja magát? Hogy lett árva? Ha követed a történetet, akkor választ kapsz a kérdésekre! A storynak semmi köze a sorozathoz. A második évad után játszódik. Remélem elnyeri a tetszéseteket!

All about the religion of Doitsuism 'Shine bright like a Doitsu' (May I add none of this is mine, I just wish to tell everyone about Lord Doitsu)

Bungou Stary Dogs fanfiction Soukoku (Dazai x Chuya) Yaoi

Valahol, valamikor volt egy angyal, kit egy ember miatt letaszítottak a Földre. Vajon jól tette, hogy ezt az embert választotta? Jól döntött, mikor feladott mindent érte? S vajon meddig maradhat vele? Na és legfőképpen, mi van akkor, ha mindez csak egy álom? Ez egy rövid fanfiction, így folytatása nem lesz. Ha tetszett, írj véleményt, tanácsokat, örömmel fogadok minden kritikát. :3

Amerika és Anglia (női) kapcsolatát mutatja be a kezdetektől. Vajon mit érezhetet gyerekként Amerika amikor Anglia nevelte? Mi vezetett egészen addig, hogy végül háborúztak? „ Nem mi írjuk a történelmet. Mi országok a népünkért vagyunk. Az embereink formálják a történelmünket, a jövőbe vezető utunkat." Milyen szerepet játszott az egészben, hogy nem emberek, hanem országok? "[...] Elvégre, te tanítottad meg nekem, hogy az országot az emberei formálják..." Enged meg, hogy bemutassam az én szemszögem.