Black Veil Brides Fanfiction [BEFEJEZETT] „(...) Végül is talán a romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, mint fehér lovon a királyfi, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a ráhulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörű barátságból fakad, oly természetesen, ahogy a bimbóból kipattan a rózsa." - Elbeszélő - Anne az élet iskolájában - Sok örömöt élhettem már át a tizenkilenc évem alatt, amikért nagyon hálás vagyok. De persze voltak borzasztó, "inkább elfeledném" percek is benne, amikért fele annyira vagyok az. És az a szörnyű, hogy olyan érzésem van az utóbbi időben, mintha valami nagyon fel akarná kavarni az állóvizet, amit teremtettem magamnak. Mintha bármelyik elkövetkezendő másodpercben felfordulhat az életem, csak úgy. Akár jó élmény miatt, akár rossz. Kíváncsi vagy, hogy hogyan fog alakulni a sorsom? Igen? Miért érdekel ennyire? Tudod mit, ne is válaszolj. Nem akarom, hogy te is beleszólj az életembe, elég ha a Sors megmondja mi a terve velem és az egész átkozott hátralévő éveimmel, ha egyáltalán a következőt túlélem... Minden jog fenntartva! Jó olvasást kíván: KoliPeti💀 2019.11.26.---> #210 in Fanfiction😊 2019.11.27.---> #184 in Fanfiction 😊 2019.11.28.---> #144 in Fanfiction 😊 2020.08.27.---> #124 in Fanfiction🥰

Black Veil Brides Fanfiction Részlet: "Összetörtem őt is. Összetörtem a szívét, a lelkét, és ami talán a legfontosabb; a szemeiben lévő csillogást is." Az álló vízbe már belekavartak. Szakítottunk Harryvel, összejöttem sok bonyodalom után a legjobb barátommal, a legjobb barátnőm cserben hagyott, meghaltak a szüleim, és még csak most jön a java. A szerelmedért, az életed értelméért bármit megtennél. De magaddal már nem így vagy. Nem nézed a saját érdekeid, csak hogy Neki jó legyen. Ez baj, mert nem ő fogja élni az életedet, hanem te magad. És én megtettem. Önző módon mertem magamra gondolni. Eltaszítottam azokat az embereket magamtól, akiket a legjobban szeretek, és ezzel majdnem a saját vesztem okoztam. Ám őszintén... Ha vele maradok, ugyanúgy fájdalmas lett volna a lét. S bár így még nehezebb, megígérte, hogy akármi történjék, ő itt lesz velem. De mi lesz akkor, ha nem tarja a szavát?

Black Veil Birdes Fanfiction Depression Alone