KiRa még nem is tudja, hogy a szépen felépített világába nemsokára be fog toppanni egy különleges férfi. Ügynök révén szereti maga intézni a dolgait, egyedül, magányos farkasként nyomozni és leplezni le a tetteseket. Ám mikor kiengedik azt a gyilkost, akit KiRa juttatott hűvösre, és minden jel arra mutat, hogy ez bosszúért kiállt, a főnöke mellé állít egy társat. KiRa először nem bízik, sőt, egyenesen kerüli Park Jimin nyomozót, aki körül furcsa hangokat hall. Megszokta már, elvégre különleges képessége által hallhatja a halottak utolsó gondolatát, ezzel is segítve a nyomozói munkáját. Jimin azonban nagyon is él, KiRa pedig nem tud mit kezdeni a férfival. De nem menekülhet előle sokáig, a bűnös lelkek szólítják őket, KiRa pedig szépen lassan enged Jimin felé. De vajon ki ő valójában? Az a furcsa érzés, ami nem hagyja a lányt nyugodni mikor a férfi körül van valós? Vagy KiRa így próbálja meg leplezni a félelmét, miszerint be kell engednie egy újabb férfit a bizalmába. Holott szenvedett ő eleget miattuk. Jimin érkeztével a rá váró megmérettetések súlyosbodnak. Ő pedig kezdi elveszíteni a kontrollt az élete felett. {Trágár szavak, +18} #1 Jimin 2020.07.27

Nyílt titok, hogy Kim Jongin a legkevésbé sem hűséges barátnőjéhez, olyannyira, hogy ezt maga Ahrin is tudja, de nem érdekli. Eltűri a fiúnak az összes csalfaságát és naivan kitart mellette, hiába tudja, hogy sosem változik meg. Seo Ahrin, annyira megszokta már a szorító érzést a mellkasában, hogy már el sem tudja képzelni milyen lenne, anélkül élni. Csendesen, rezignáltan tengeti mindennapjait, bele törődve, hogy neki egyáltalán nem jár a boldogság... Park Jimin utálja a lányt ilyen összetörtnek látni. Emlékeiben még tisztán él az önfeledt, mosolygós Ahrin, akit megismert a középiskola elején. Csakhogy az a lány eltűnt és legnagyobb bánatára ötlete sincs hogyan hozhatná őt vissza. Talán Ahrinnak egy megmentőre van szüksége. Talán pont Jiminre vár, hogy a hőse legyen... (a történet szünetel)

Elég egy fiatal tinédzser és a nyughatatlan természete, hogy családja gyilkosa után kezdjen nyomozni. Azonban ez nem olyan egyszerű, hisz még a rendőrség sem talált rá évek múltán a körözött személyre. Vajon Park Jimin, Szöul főkapitánya segítségével sikerül Byun Sooyun terve, hogy megbosszulja szerettei elvesztését?

❝ - Na, végre beismered, hogy akarsz engem? Ha már múltkor olyan szépen kitértél a válaszadás elől. - És te beismered? - válaszoltam kérdésre egy újabb kérdéssel, hogy ezzel is húzzam az időt a válaszadásra. - Én beismerem, Naeun. Tényleg akarlak téged. - mondta, nekem pedig egy pillanatra meg kellett kapaszkodjak a felkarjában, mert esküszöm, hogy megszédültem. - Én... én is - motyogtam. Ajkaim maguktól nyíltak szét, amikor Jimin végigsimított rajtuk, és ha nem kapaszkodtam volna belé, akkor szerintem már rég a földön feküdnék. - Szóval miattam van fent ez a vörös rúzs, igaz? - kérdezte, mire bólintottam egy aprót. - Akkor most miattam fog lekerülni rólad - válaszolta és időt sem hagyott arra, hogy egyáltalán megemésszem a hallottakat, ugyanis azonnal megcsókolt. ❞ /Tartalmazhat 16+, illetve 18+-as részeket. Mindenki saját felelősségre olvassa! A történet saját kitaláció. Minden jog fenntartva./ [2019.12.26 - 2020.08.14]

Ez a könyv, az ,,Isteni színjáték" második évada Jimin megbánta, hogy olyan kegyetlen módon akarta megszerezni YonAh szerelmét. Miközben a pokol útját járja, Jimin rájön, mennyit is jelent neki a lány, és megfogadja, kerüljön bármibe, de visszaszerzi magának. Kezdetnek azonban ki kell szabadítania valahogy az ördög karmai közül, ami úgy tűnik, nem jelent túl nagy gondot. Jimin sokkal inkább fél attól, hogyan fogja elhitetni YonAh-val, hogy megváltozott, és most más képes lenne lemondani a trónról is, csakhogy újra az övé legyen. YonAh nem is sejti, milyen sorsot szánt neki az isten így, hogy teljesen lemondott róla, ő pedig amint visszakerült a földre, emberré változott. Vajon lehet jövője egy törött emberlánynak, és egy törekvő démonnak?

Az istenek egy ördögi tervet eszeltek ki: Engem. Azt hittem, hogy a hazugság távol áll azoktól az emberektől, akik körülvettek engem. A tudatlanság, amiben éltem megrendezett volt. Egy előre megírt történet, aminek én lettem a főszereplője. Semmi sem vagyok, egy bábon kívül, akin a tudta nélkül kísérleteznek. A szememen keresztül más is lát. A fülemen keresztül más is hall. A szívemen keresztül más is érez. Erre kellettem csak. Egy kísérletre, egy élet megfigyelésére. Sohasem voltam egész. Ha az a férfi nem jelenik meg az életemben, talán soha nem tudom meg az igazságot. De miért kellett ekkora árat fizetnem azért, mert megtudtam? Melyik a jobb? Hazugok között élni úgy, hogy nem tudsz róla, vagy igazságban létezni úgy, hogy minden hazugot eltaszítasz? A legjobban mégis az fáj, hogy Ő is csak kihasznált. Ő, akibe majdnem beleszerettem... [Tennék a sztorira egy +16os karikát]

Hol kezdődik a szégyen? Erre a kérdésre egészen addig nem találtam választ, amíg meg nem jelent Ő az életemben. Az írói énemet senki sem ismerte a szerkesztőmön kívül, de én óvatlan voltam, míg ő túl figyelmes. Lelepleződtem előtte, utána pedig azt éreztem, mintha egy gödör mélyére lennék eltemetve. De ő nem hagyott ott. Meglátta bennem azt, akit eddig talán még soha senkinek sem mutattam meg, és szépen lassan meztelenre vetkőztette a lelkemet, míg végül minden apró dolgot meg nem tudott rólam. Nem hagyott menekülni, vagy változni. Engem akart, mindenestül. Elfogadott annak, aki vagyok, én pedig észre se vettem, hogy talán már a legelső találkozásunknál beleszerettem. #3 Jimin 2019.08.04

Az instagram, egy veszélyes hely. Ha visszagondolok, minden ott kezdődött. Mikor rám írt, és elkezdtünk találkozgatni, aztán megtudtam, hogy mit is akar valójában. Engem, az ágyban. Azonban ennek volt egy hátulütője, amitől irtóztam: az Apucis játék. Amint rájöttem, hogy ez a férfi kell nekem, igyekeztem leszoktatni erről, ,,meggyógyítani" őt. Voltak kisebb kilengéseim, mivel csak úgy érhettem el nála bármit is, ha engedek az elveimből. Ha jellemeznem kellene ezt, ami közöttünk volt, akkor azt mondanám, hogy ,,két idióta erotikus harca". Életem egyik legnehezebb döntése volt, mikor mellette akartam maradni még annak ellenére is, hogy az idegeimre ment. Nem, ez a történet nem megszokott ,,apuci" jellegű lesz. A végére épp az ellentétévé válik :D [18+ amit a részekben fogok jelezni trágár/obszcén szavak] #22 Fanfiction 2019. 01.30 #1 daddy 2019. 02.20 #1 Jimin 2019.04.09

EunMi: Nem hiszek a csodákban, mégis reménykedek bennük. De ez a férfi megtanította nekem, hogy még az olyan átlagos embereknek is, mint amilyen én voltam, lehet különleges élete. Néha úgy éreztem magam, mint egy rossz könyvben, de rá kellett jönnöm, hogy ha azok a kellemetlen pillanatok nem lettek volna, akkor most nem tartanék ott, ahol. Jimin: Nem hiszek a szerelemben, ezért nem is keresem. Eddig meg voltam elégedve az egyéjszakás kalandokkal, amikben nincs mit megbánni. Ő viszont ezt az elképzelésemet már akkor felborította, mikor először megláttam. Az az egyszerűség, amit ő sugárzott szinte vonzott a nőhöz. Kiáltozott értem, hogy karoljam át, és legyek mellette, még ha ő ezt a kezdetekben nem is érezte. Sosem találkoztam életem során olyannal, mint ő, aki ekkora hatást gyakorolt volna rám. #1 Romantikus 2019.01.30 #1 Jimin 2019.08.04

Serenn, egyszerűen mindenhez ért, amihez csak hozzáfog, az garantáltan sikerül is neki, mégis elkeseredett évnek áll elébe az egyetemen. Mit ér a tehetség, ha nem tudja, hol akarja használni? Annyit tud csak, hogy a testnevelés és a tánc létszükséglete, ezért is jelentkezett arra a szakra. Igyekszik hű maradni magához, és rájönni, mit szeretne kezdeni az életével. Megszokta, hogy mindenben első, nem akad vetélytársa, és sokáig azt hitte, ez az egyetemen is így lesz. Ám ezt igencsak megnehezíti egy fiú, aki akarata ellenére túl közel kerül hozzá. Vagy lehet, hogy pont segít neki? #20 Romantikus 2018.11.02 #16 Fanfiction 2018.11.22 #2 Jimin 2019.08.04