"Adott a lehetőség, hogy élj, de nem teszed. Mert engeded, hogy a múltad mérgezze a jelened. A jövőt sürgeted, keresed benne az értelmet. De mire megleled, elmúlik az életed. " A történet egyik főszereplője, súlyos lelki és fizikai károsodással kerül be Seattle egyik kórházába, miután egy balszerencsés eset következtében elveszítette szüleit és testvéreit. Főhősnőnk némaságba burkolózva óhajtja leélni az életét, nem tudja szóra bírni, még az intézmény legtehetségesebb - és az ápolók szerint a legcsodálatosabb, és leglegebb - pszichiátere sem. A lány kemény fejtörést okoz a doktornak, de eléggé elhivatott ahhoz, hogy ne adja fel a küzdelmet. Nagyjából két havi kínkeserves terápia után aztán, a kis páciens nehezen, de hajlandó megnyílni orvosának, aki nem csak minden szabadidejét, de pár hónap elteltével a szívét is a tragikus sorssal megáldott fiatal lánynak adja.

"- Olyanok vagyunk, mint Victor Hugo nyomorultjai, csak éppen mi kurva jól nézünk ki. Lehetnénk mondjuk lelki nyomorultak vagy valami hasonló. - Akkora fasz vagy Áron. - Köszi, szeretem ezt lányok szájából hallani." #16 2016.10.17

Minden egy hülye elgyengült pillanatomban kezdődött. Mentségemre szóljon, hogy már több éve keseregtem egy annyira plátói kapcsolatban, hogy az már fájdalmasan röhejes volt. Minden embernek az életében volt legalább egy plátói szerelme, az enyém miért lenne más? Hát történetesen az én viszonzatlan kapcsolatom egy fedél alatt élt velem. És történetesen az öccse az ősellenségem volt, csakhogy ne legyen annyira unalmas a történet.